Az első számú közellenség

Tartalom

Előszó 5
1.
Tudomásul kell venni: a hősöknek, a katonáknak, a veszélyes
dolgokkalfoglalkozó tudósoknak, a kutatóknak,
és hát nekünk, bűnözőknek isjó barátunk a félelem.
Mindig időben jelez. Hogy felkészülten nézzünk szembe az
elénk tornyosuló feladatokkal, a veszélyekkel. 7
2.
Néztem ezt a szőke nőt, aki igazából nagyon tetszett
nekem. Nem mint nő, ahhoz túl kicsi voltam, talán hatéves.
Azt képzeltem, hogy ő az én anyukám. Láttam,
ahogy a kisgyerekeivel játszik, hallottam a gyöngyöző
kacagásukat, a kis sikolyaikat Talicskázott a kis lábaikkal,
gyömöszölte őket, hagyta magát lebirkózni. Ez annyira
szimpatikus volt nekem, annyira szerettem volna,
ha nekem lett volna ilyen anyukám, aki így játszik velem. 24
3.
Apám nem arra tanított, hogy üssem az embereket, sőt,
az ellenkezőjét mondta mindig, hogy indokolatlanul
senkit ne bánts, ne alázz, ne szégyeníts meg. Viszont aki
téged bánt, molesztál, föléd akar kerekedni vagy meg
akar alázni, azt tanítsd móresre, verd szanaszéjjel. 36
4.
Nem volt senki, akinek elmondhattam volna,
hogy mit gondolok Akivel megoszthattam volna az
érzéseimet. Nem volt egy idősebb fiú vagy lány mellettem,
egy felnőtt, egy nagybácsi, akivel el tudtam volna beszélgetni
a lelki gondjaimról így aztán magamba zárkóztam.
Sohasem éreztem magam annyira egyedül,
mint ebben az időszakban. 42
5.
Móni a tükör előtt állt, fésülgette a hosszú haját,
és kérdezte, hogy mit olvasok. Én összecsaptam
a könyvet, nem akartam neki megmutatni. Birkózás lett
a vége. Csak később tudtam meg, hogy 24 éves volt Én
meg csak 13. 54
6.
A továbbszállítás előtt megpróbálták velünk elhitetni,
hogy milyen fasza helyre kerülünk. De pontosan tudtuk,
hogy egy nagy rakás szar, ami ránk vár. A Daráló volt
Magyarország legkeményebb fiú-nevelőintézete. 66
7.
Leültem a húsz nap szigorítottat. A fegyelmi büntetések
közül ez volt a legsúlyosabb, még a fogdánál és a sötétzárkánál
is keményebbnek számított. Bár a sötétzárkában egész nap
sötét volt, de ott legalább mindennap kapott enni az ember. 95
8. 108
Összevissza vertük ezeket, amíg végül elkezdtek menekülni:
rájöttek; hogy rossz lóra tettek Utánuk akartam
menni, hogy amelyiket még utolérjük futás közben, azt
lecsapjuk De jöttek a rendőrök, menekülnünk kellett. 108
9.
Kurva kegyetlen munka volt, kiszívta minden erőmet,
és elvette minden életkedvemet Rájöttem arra, hogy aki
sokat dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni Egyszer csak
elhajítottam a lapátot, és azt mondtam: nekem ebből
elegem volt, nem csinálom tovább. 125
10.
Azr a férget pedig, aki földobott bennünket, S.-re vitték.
Az első dolgom az volt, hogy ment a börtönpostával az
üzenet, hogy gépeljék szét, verjék szanaszéjjel ezt a gyökeret,
tegyék asszonnyá, alázzák meg, kínozzák egész végig, amíg
bent lesz, nyugta ne legyen, egy szabad perce sem. 138
11.
Pakolj össze, ez volt az utolsó, soha többet nem akarlak
látni, köztünk mindennek vége. Már régóta terveztem,
csak nagyon nehéz volt kimondani. Hogy megszakítom
vele a kapcsolatot, hogy nem akarok tőle ebben a rohadt
életben már semmit se. Mikor elment, mintha kést szúrtak
volna a szívembe. 144
12.
Szóltam neki, hogy na, fölkészültél? Azt felelte: föl. Csak
előbb mondd el, hogy fogod csinálni. Mondtam, hogy
kurva egyszerű. Itt vannak az új zsilettpengék. Elkötjük
a karodat, és itt meg itt fogom majd fölvágni az eredet.
Ha majd elkezdesz vérezni, ne fröcsköld nekem itt mindenre
szét a vért, mert ha téged elvisznek, arra is gondoljál,
hogy takarítani majd nekem kell, baszd meg. 150
13.
A haverjaim el voltak ájulva. Kérdezgették, hogy a faszomba
jöttél te rá ezekre a dolgokra?! Azt válaszoltam:
ha sokáig egy helyen van az ember, idővel hihetetlen
mennyiségű információ birtokába jut, és ha ezeket okosan
rendszerezi, a javára tud fordítani mindent. Ezt nem
csak az üzletre értem: az őrök, nevelők kiismerése is
információ, és aki ennek a birtokában van, annak hatalom
van a kezében. 164
14.
Nagyon sokszor álmodtam a Ricsivel. Morfondíroztam
azon, hogy miért, miképpen siklott ki az élete. Mindig
arra jutottam, hogy elég komoly a hasonlóság kettőnk
között. Féltem, hogy úgy járok, mint ő, és én is akasztófán
végzem, mert ha elszabadulnak az indulataim, akár én is
képes lehetek hasonló ámokfutásra. 179
15.
Ez a nyolc év nagyon mély nyomokat hagyott bennem.
A börtönben nem is éreztem annyira a súlyát, csak amikor
kijöttem. Óriásit változott a világ, minden olyan más lett.
Kurvára mellbe vágott, amikor a szomszéd kisgyerek először
csókolommal köszönt. Bassza meg, mi történt itt? Nem
is olyan régen még én is gyerek voltam, és ugyanitt
szaladgáltam! 183
16.
Nekem kurvára tetszett, ahogy az Igror a csajt megbüntette.
Sok esetben csak a manust szokták elverni, a kurvának meg
megbocsátanak. Pedig valljuk be, a pasi általában nem hibás,
mert a csajok gyakran azt kamuzzák, hogy egyedül élnek,
meg már nincs közöttük semmi a csávójukkal, meg a faszom
tudja. 192
17.
Mondta, hogy csinálnunk kellene valamit, van is egy csomó ötlete.
Az az igazság, hogy hazafelé jövet a Holdudvarból volt egy-két
ilyen strenkem, de azon kívül még semmit nem csináltam, és
valahogy nem is akarózik, válaszoltam. Nem akarok én már
visszamenni, bőven elég volt az a nyolc év, nagyon lemerített. 206
18.
De hogy honnan a faszomból tudhatnak ők a rablásról?!
Arról senki nem tudott, csak mi hárman. Valamelyik
eldumálta a dolgokat. A Colosra abszolút nem gyanakodtam,
akkor, bassza meg, a Málhás köpött. Ez a győri dolog és a rablás,
az együtt tíz-tizenöt év. A kurva anyját, nekem most már száz
százalékra meg kell innen szöknöm. 206
19.
Valamikor tél vége fele jártunk, még nagyon hideg volt.
Mindenféleképpen szereznem kellett egy kocsit, mert
egyrészt azzal gyorsabban tudok mozogni másrészt tudok aludni is
benne. Emellett pedig rabolnom is kellett, hogy pénzhez jussak,
és fenn tudjam magam tartani. 256
20
Az átváltozásomról azt írta a Rendőr Újság is, hogy „a keresett
bűnöző annyira jó hamis okmányokkal rendelkezik, és olyan
profi módon elváltoztatja a külsejét, hogy mindig egy lépés
hátrányban vagyunk, és csak bottal üthetjük a nyomát.
"Abban az időben úgy emlegettek, mint „Magyarország
első számú közellenségét". 273
21.
Akkoriban került a Karámba a Colos is, de nem a műhelybe,
csak ugyanarra az emeletre, ahol én voltam.
Mondta, próbáljam elintézni neki, hogy ő is odakerüljön
hozzám, a bútorüzembe. Azt feleltem neki: baszd meg,
én nem akarom, hogy te odagyere, mert annak nem lenne
jó vége. De hát akkor meg tudnánk pattanni, válaszolta.
Ez elég jó érv volt. 256
22.
Emlékszem, tél volt már, odakinn hűvös, de a zárkában
fasza meleg volt meg jó hangulat, a rádióban kellemes
zene szólt. Mondtam a Gyurinak: hoztam valamit a
kórházból, tesóm. Mit gondolsz, mi lehet az? Tudta, hogy
onnan hozom a gyógyszereket, úgyhogy mondott egy
csomó dolgot, mindenféle vitaminokat, gyúrós cuccokat.
Nem, nem fogod kitalálni mondtam. Benyúltam a zsebembe,
és szépen óvatosan kivettem a cicát. 256
23.
A Gyuri mindig kérdezgette, hogy Dodi, mi lesz, ha egyszer
rád jönnek az őrök, és betámadnak Majd szétütöm őket,
válaszoltam. Én az a típus vagyok, aki hergeli magát, amíg aztán
nincs visszaút, meg kell tennie azt, amit elkezdett. Ez pont egy
ilyen szituáció volt. 350
24.
Hallgattam ezt az embert, próbáltam az arckifejezésében valamiféle
érzelem nyomára bukkanni, de annyi esélyem volt, mint vízfelszínen
lábnyomot találni. Igazából hánynom kellett volna, de visszafogtam
magam. Kérdeztem, hogy szokott-e az áldozatával álmodni. Azt
mondta: kurvára nyugodtan alszik, sosem álmodik vele. 369
25.
Nekiálltam kitölteni egy kérelmi lapot - azzal kell kihallgatást
kérni a parancsnoktól vagy a nevelőtől, csomagfeladási vagy
telefonálási engedélyt igényelni, szóval mindenféle problémát
ilyen kérelmi lapon kell előterjeszteni. Szépen leírtam rá, hogy
amennyiben megfelelő időn belül, de legkésőbb másnap délelőtt
tíz óráig nem visznek ki civil szakorvoshoz, és nem röntgeneznek
meg, akkor tíz órakor túszokat fogok ejteni. 376
26.
A Zsoltival nagyon mellényúltam, mert ő nem volt rabló, csak egy
betörő. Egy betörő nem találja fel magát harci helyzetben. Egy
szimpla betörőt könnyen elkap a pánikroham, bemajrézik. Képtelen
arra, hogy ésszerűen viselkedjen. Úrrá lesz rajta a menekülési ösztön,
és képtelenné válik arra, hogy harcoljon. A betörő vészhelyzetben
leblokkol, és megadja magát. 407
27.
A pszichológus megkérdezte, szerintem mi az oka annak, hogy ilyen
rengeteg konfliktusom van a rendőrökkel, hogy már többször is
megtámadtam őket. Azt feleltem: egyszerűen nem bírom elviselni, ha
velem szemben valaki agresszíven viselkedik, ha megfog vagy ráncigál.
Olyan, mintha megszentségtelenítené a testemet azzal, hogy hozzám ér
Ha pedig odáig merészkedik, hogy megüt a gumibotjával, tudnia kell,
hogy megfogom ölni érte. 421
28.
Mivel én állandóan kondiztam, rákaptak a kínaiak is, különösen a
Csien volt jó partner benne. Alapszinten mindegyikük tudott kungfuzni,
de a Csien volt az, aki mindig benne volt egy kis rugdosásban,
ütésváltásban. A Karámban elkezdtek úgy hívni, hogy a „kínai keresztapa."
Látták, hogy én, a nagydarab pasas megyek elöl, a négy apró kínai meg
jön utánam, mint a kiskacsák. 432
29.
Ahogy ment az idő, már egyre inkább körbevett minket
a szeretet egyfajta varázsa. A szívem korábban egy kietlen, kopár
hely volt, mint egy hullaház, de most olyan
lett, mint egy szentély. Teljesen átszellemültem, csak a
fizikai testem volt ott bezárva, a lelkem szárnyalt. Megérintett mindaz
a jóság, tisztaság, ami ebben a nőben volt. Felmerült bennem a gondolat,
hogy talán én is lehetnék ilyen. Óriási harc dúlt bennem, a jó küzdött a
gonosszal. Ismeretlen, de melengető érzések voltak ezek. 440
30.
Amikor becsukódott mögöttem az ajtó, fel kellett ismernem, hogy ez
a végállomás. Tudtam, hogy innen már nem engednek ki, csak a
szabadulásomkor. Úgy éreztem, hogy elborít az ár. Tele voltam
negatív érzelmekkel bosszú, harag, gyűlölet, magány, kétely...
Tombolni, törni-zúzni szerettem volna. 454
31.
Az egyik, ha nem a legszebb dolog, egy nőt ide eljuttatni. Látni a
gyönyörét. Talán ez kompenzálni tudja a sok rossz és sötét dolgot.
A mai napig az ilyen hölgyeket szeretem, akik a gyönyörtől
nyögdécselve, sikongatva jutnak el a csúcsra. 464-487

Témakörök