Az első segélynyujtás kézikönyve

Előszó

A szocialista társadalmat nemcsak az jellemzi, hogy benne megszünik az embernek ember által való kizsákmányolása, hanem többek között az is, hogy különös gondot fordít a dolgozók egészségvédelmére, annak az elvnek megfelelően, hogy az állam legfőbb értéke az ember. Kétségtelen, hogy a szocialista értelemben vett megelőző és gyógyító orvostudománynak várható eredményei, megeflelő műszaki és rendészeti intézkedések a jövőben leszállítják a balesetek számát, mindez azonban nem jelenti azt, hogy az első segélynyujtás tudománya veszíteni fog jelentőségéből. Ha korszerű intézkedések a minimumra is csökkentik majd az ipari, mezőgazdasági, közlekedési, sport- és háztartási balesetek számát, ha a "Mindenki tanuljon meg úszni" mozgalom olyan eredménnyel is jár majd, hogy úszni nem tudás miatt senki sem fog vízbe fulladni - első segélynyujtásra akkor is szükség lesz. A dolgozó, sportoló, szórakozó vagy beteg embertárs a legfejlettebb társadalomban is kerülhet olyan helyzetbe, hogy a közelében tartózkodó első segélynyutjóra lesz utalva, miután a dolog természetéből folyólag orvos nem lehet mindig jelen a baj színhelyén.
Annak ellenére, hogy Népköztársaságunk kormánya az önkéntes és társadalmi adományokból tengődő mentőegyesületek helyébe életrehívta az életmentés és betegszállítás hivatásos szervezetét, az Országos Mentőszolgálatot, és a működéséhez szükséges anyagi eszközökkel megfelelően ellátja, mégis szükség van az első segélynyujtók munkájára, ők végzik el a baleset színhelyén már a baj első pillanatában a legszükségesebb, sokszor életmentő első segélynyujtó beavatkozásokat, és így a mentőkre csak a további alapos ellátás, valamint a szakszerű szállítás feladata hárul. Vissza