Az első nap

Előszó

A magyarországi zsidók emancipációját követő, 1868-69. évi kongresszus egyik következményét, az önálló ortodox szervezet megalakítását sokan hajlamosak elhibázott, végzetes, az egyetemes zsidóságnak ártó lépésként értékelni, amely a felvilágosodás, a polgárosodás, vagyis az emancipáció ellenében a gettó-létet konzerválta. Különben is, mondják ezek az emberek, a politika és a közélet a sokoldalúan művelt neológok területe, s a „túlbuzgó vallásosak" jobban teszik, ha szűk látókörű aktivitásukat az imaéletükre korlátozzák.
Az ortodoxok ezzel szemben úgy érezték, hogy a haladó zsidók letértek az ősök által megszabott útról, reformjaik, hitéleti újításaik megtagadják a vallási törvényeket, és ez idővel a zsidóságuktól való elfordulásukhoz vezet. Mivel a hitvédelmi mozgalom - a nemzetállam nélküli nép fennmaradási reflexe - volt az asszimilációra adott egyetlen lehetséges válasz, a konzervatívoknak elő kellett jönniük a templomokból, hogy minden fórumon hirdethessék, amit vezető rabbijaik már évekkel a zsidó kongresszus előtt kinyilvánítottak: a magyarországi ortodoxia külön hitfelekezetnek tekinti magát. Vissza

Fülszöveg

Bácskái Sándor a Múlt és Jövő folyóirat, majd a könyvkiadó felfedezettje. Egy lépés Jeruzsálem felé című kötete hamar elfogyott, részletei több nyelven is megjelentek. Szerzőnk mind műfajában és témájában egyedülálló alkotó. A szociográfiát, a 30-as és a 70-es évek magyar irodalmának e nagy találmányát ma szinte magányosan műveli. A magyar ortodoxiáról (Schön Dezső Istenkeresők a Kárpátok alatt című riportázsát leszámítva) senki nem adott hírt ilyen mélyen és feltáróan. Ez a népesség, vagy inkább sajátos világ teljesen kimaradt a magyar irodalom és művelődés figyelemköréből. Mintegy megelőlegezve azt a közönyt és elutasítást, ami a holokausztban jutott e nép osztályrészéül. Maradékuk - diaszpóra a diaszpórában - szétszóródott Európában, Amerikában és Izraelben, ahová Bácskái empatikus mikrofonja követte őket. Az itt olvasható sorsinterjúk egy életformának és -filozófiának állítanak emlékkövet, amely a magyar zsidóság meghatározó részére volt jellemző - és amely soha nem lelt szellemi hazára a magyar kultúrában, ezzel is megkönnyítve a nagy kiszántás mozzanatát. Kötetünk a történeti narratíva rendjében a magyarországi zsidó ortodoxia aranykorával kezdődik és a munkaszolgálatból, a megsemmisítő táborokból történt visszatéréssel: a visszaszánthatatlanság tapasztalatára döbbenés mozzanatával zárul. A holokauszt utáni új hazára találás útja - a szerző és kiadó közös ígéretének megfelelően - az egy év múlva megjelenő második kötetben folytatódik. Vissza