Az első lépés veszélyei

Előszó

A magyar regény "atyja", ahogy irodalomtörténetírásunk nevezni szokta Jósika Miklóst, éppen másfélszázaddal ezelőtt, 1794 április 28-ikán született Erdély szívében, a regényes emlékű Tordán. Honfoglaláskori főnemes család sarja volt, telve rendjének minden előítéletével és értékével. Egyik legszebb könyvében, az élete alkonyán írt Emlékiratban így ír önmagáról: "születésemet hálával Isten iránt fogadom, ki életemet, a legviszontagságosabbak egyikét, ily hosszúra nyújtotta, s nekem az agg korban annyi erőt engedett, hogy ily élet visszaemlékezéseit leírhassam. Soha sem tudtam megfogni azoknak beteges hiúságát, kik korukat eltagadják; s alig nevettem életemben jobbízűen, mint mikor egy jeles hazai író egy másikat öregnek nevezvén - hozzá tette: nem sértés, mert én is öreg vagyok. Aztán igazat szólva, kevés ember volt oly fiatal, mint én annak idejében, és még kevesebbnek tartott fiatalsága oly sokáig, mint az enyim; miért szégyenleném én e szép hosszú életet, melyet nekem gyermekkorom óta késő öregségig annyian kívántak, s melyre, bevallom gyöngeségemet, jó szemekkel, jó fogakkal, csudás erőben - s el nem tompulva semmi iránt: mi szép, jó és nemes, s a korral lépést tartva, mindvégig büszke tudok lenni s azt hiszem, nincs okom oly életet szégyenleni, melynek minden évét több, mint egy-egy kötetnyi munkával födhetem be, hogy a szél el ne hordja. Vissza