Az első hun nyelvemlék

Előszó

Részlet a könyvből:
1934-ben Szeged város határában, Nagyszéksóson, Bálint Imre és Bálint Rozália szőllejében, földmunka alkalmával egy igen érdekes aranycsészét találtak. Ezen leleten kívül, vele együtt egy másik kisebb aranycsésze is előkerült a földből, omphalosrozettával a közepén. Ezt a második aranycsészét azonban a lelet megtalálói az osztozkodásnál három darabba vágták. Mindakét lelettárgyon halotthamvasztásból eredő egykorú olvadási nyomok állapíthatók meg. Művelődéstörténeti szempontból való hovatartozáskra nézve már maga ez a temetkezési szokás is irányadó újjmutatással szolgál. Ugyanazon hely közelében azonban, néhány esztendővel előbb, 1926-ban, egy szintén halotthamvasztó-jellegű temetkezőhelyről egy másik aranylelet is napvilágra került. Ez a két régészeti lelet ennélfogva szervesen összefügg egymással. Az 1926-ik évi aranylelet hun eredetére Alföldi András mutatott rá az Archaeologia Hungarica IX-ik kötetében megjelenő "Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung (Budapest, 1932)" c. művében. Ez az 1934-ben, újabban előkerült aranycsésze, régiségtudományi szempontból, közvetlenül ugyanebbe az Alföldi András által körvonalazott művelődéstörténeti rétegbe sorolható. Hitelesen megállapítható tehát, hogy ez esetben is valamely előkelő hun vitéz hamvasztóhelyéről van szó, chronologiailag körül-belül a Kr. utáni V-ik századból. Ez a bennünket most már közelebbről érdeklő félgömbalakú aranycsésze egy gyűrűalakban körülfutó talpon áll, melynek befelé eső falán egy apró pontozással felrakott, jó tartásban lévő körirat maradt reánk. Vissza