Előszó
Részlet a könyvből:
Vajjon hányadik a péntek, amelyet Pozsonyban töltünk, felséges asszony? - kérdezte fujtatva Báthory nádorispán, akinek az ország "három sántái" közül kellett legelsőbb a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Vajjon hányadik a péntek, amelyet Pozsonyban töltünk, felséges asszony? - kérdezte fujtatva Báthory nádorispán, akinek az ország "három sántái" közül kellett legelsőbb a hordszékbe beleülni, ha látogatóba akart valahová menni. (A másik két "Sánta": Thurzó uram, Trencsénben és Werbőczy, János király kancellárja hír szerint még gyalogszerrel járnak a borbélyhoz megpiócáztatni magukat, Báthory uramat oda is székben vitték, pedig a fürdő itt Pozsonyban csak a város kapuja mellett volt.)
A város delet vert Szent Márton templomának tornyában, Mária királyné már régen letörlé könnyeit, mert tudta, hogy a nádorispán pontosan szokott megérkezni a pénteki ebédhez. A nádorispán azonban nem sokat törődött az elhasznált zsebkendővel; az öregedő, betegeskedő, kövér, már a női nem barátságosságáról is lemondott férfiak egykedvű nyiltságával meresztette a szemét a világszépnek nevezett özvegy királynéra és asztmatikusan, mintha mindig nagyon mérges lenne valamiért, fújt bele a bajszába, szakállába:
- Kár pedig minden könnycseppért, felséges asszony, amely könnycseppet itt, ebben a hosszú, rabsétára épített szobában elejteget. A spanyolországi futár, ha ugyan közeledik ilyenféle lovag valahol Európában Pozsony felé, egyetlen perccel, egyetlen órával nem jön meg előbb, mint a többi futárok szoktak Granadából jönni. Két hónapig tart ez az utazás és a futárok, ezek a legnagyobb gazemberek már csak a cimboraság kedvéért se teszik meg gyorsabban az utat, akármilyen paripát ad alájuk Ferdinánd, cseh király ő fensége, akár V. Károly, a leghatalmasabb római császár. Kár minden könnycseppért, felséges asszony, mert a futár amúgy is betér minden útbaeső vendégfogadóba, hogy megkérdezze, melyik cimborája járt erre.
Vissza