Az elrabolt emberöltő

Előszó

A levegő nem egyszerre fogy el. A hypoxia állapotában a szervezet a körülötte egyre gyérülő légkörből is képes kiválasztani az életben maradásához szükséges minimális oxigént. Ráadásul miközben az ember megfullad, bizonyos feltételek között, egyenesen eufóriát érez. Vannak kutatók és cinikusok, akik szerint ez lehet a jövő - minden eddiginél humánusabb - kivégzési módja. Forradalmi újítása, hogy az elítélt aktív közreműködésére épül. Mert lélegeznie még a halálraítéltnek is kell. És minél euforikusabb állapotba kerül, annál inkább nő a szervezet oxigénigénye, és ennek arányában gyorsul az éltető elem felhasználása. Arról, hogy a módszer egész társadalmak esetében is működik-e, valószínűleg még nincs megbízható kutatási eredmény. Legfeljebb tapasztalat.
A Színésznőt tenyerén hordozta az Isten. Kolozsvár már a lába előtt hevert, és amikor 1955-ben Magyarországra érkezett, az első próbafelvétele után filmszerepet kapott. Volt, hogy évente két, sőt három filmjét is bemutatták. Szép és tehetséges volt, de ez önmagában még kevés lett volna ahhoz, hogy éppen őt akarják tönkretenni. Más tulajdonságai azonban végzetszerűen jelölték ki az áldozat szerepére. az emberi silányságot maga ellen sorsszerűen kihívó, de megcsalatottságában is megszégyenítő tisztaság volt benne, mint a Bakaruhában cselédlányában, a legsötétebb helyzetekben is törhetetlen tartás, mint a Hideg napok úrasszonyában, és valami különös, torokszorító erotika, mint a Szegény gazdagon Anicájának tekintetében. Fiatalon is premier plánok nagyasszonya volt, aki ha a vászonról közönsége szemében nézett, az valami egészen mást látott, mint ami a moziból kilépve az utcán tekintett vissza rájuk. A kései ötvenes és a korai hatvanas évek megalázott, szabadságfosztott, szexusában émelyítő prüdériába fojtott társadalmának szüksége volt erre a karakterre. Ha másutt nem kaphatta meg, legalább a mozivásznon, vagyis egy, a hatalom számára is többé-kevésbé elviselhető, kétdimenziós világban. Vissza