Előszó
Részlet a könyvből:
A Dél szobránál
Valahányszor utam a budapesti Szabadságtérre vezet, nem állhatom meg, hogy végig ne zarándokoljam az irredenta-szobrokat. Kelet, Nyugat, Észak és Dél:...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A Dél szobránál
Valahányszor utam a budapesti Szabadságtérre vezet, nem állhatom meg, hogy végig ne zarándokoljam az irredenta-szobrokat. Kelet, Nyugat, Észak és Dél: egy-egy elszakított része a szép kerek Magyarországnak.
Van úgy, hogy az ember szinte keresi, ami fájdalmat okoz. De látom, hogy nemcsak magam vagyok bánatos zarándok. Amíg én a Dél szobránál gondolkozom el, amott az Észak, a Nyugat és a Kelet kőbe vésett szimbólumát mások nézik elkeseredett, szomorú szívvel. Szülőföldjüket vesztett testvéreim ezek. összetalálkozva, tekintetünk egymást keresi részvéttel, mint a temető sírkövei közt bolyongó gyászolóké.
De találkoztam én már ott nemcsak szárnyaszegett sóhajtással és lecsüggesztett fejekkel, hanem láttam haragos, ökölbe szorított kezeket is. Kinek mi volt a témája a szobrával. Mert ezek beszélgetnek velünk...
- Isten hozott! - köszönt engem szülőföldem szobra, a Dél.
Ha édesanyám elhagyatott sírját juttatja eszembe, lehanyatlik a fejem és könnybe lábad a szemem. Ha az ottmaradtak szenvedését, akkor az én kezem is haragosan ökölbe szorul.
Ezek a szobrok élnek, ezeknek lelkük van. Milliók fájdalma és történelmi öntudata költözött beléjük. Nem hideg kő már egyik sem, hanem szellem és lélek, mely keresi a mi lelkünket.
Vissza