Az elnök ügynöke I-II.

Előszó

Részlet az I. kötetből
A hercegek nyájas látványa

Ha két hajó egy ideig ugyanabban a kikötőben fekszik, majd különböző irányban távoli tengerekre indul, évek, esetleg évtizedek múlnak el, míg véletlenül újra összetalálkoznak valamely más kikötőben. A kapitányok végignéznek egymáson, kíváncsiak, mit élt át a hajdani bajtárs, merre járt, minő kalandokban volt része, mit nyert, mit veszített idők folyamán. Így járt Lanny Budd is, amikor hirtelen meglátta Alston professzort egyik new-yorki luxusszálló halljában, „Rég nem láttam", - mondta, az akkoriban divatos kínai módon. Minden mondat azzal kezdődött: ,,Konfuciusra mondom, és valami egészen hétköznapi, cinikus megjegyzéssel folytatódott.
- Valóban, tanár úr, - folytatta Lanny, most már komolyan, - restelem, hogy elvesztettem a kapcsolatot önnel. Aligha sejti, mily fontos szerepet játszott életemben.
- Legalább tizennyolc éve, hogy Párisban elváltunk egymástól, - számolgatta a másik.
- És csaknem fele eddigi életemnek, - tette hozzá Lanny.
Alston még úgy látta maga előtt, mint fiatal gyereket és most meggyőződött róla., hogy a muló évek kegyesen bántak vele. Szabályos, kellemes arcán nem szántott barázdát a gond, hullámos barna hajában és csinosan nyírt bajuszában nyoma sem volt ősz szálnak- Lanny úgy öltözött, mintha skatulyából vették volna ki és társalgása könnyed volt, mint azoké, akik már kisgyermekkoruk óta tudják, hogy körülöttük minden pontosan úgy történik, ahogy kell. Vissza

Fülszöveg

Ennek az elképzelt regénynek több jelenetében szerepel Franklin D. Roosevelt. Amikor a szerző California kormányzójelöltje volt, az a megtiszteltetés érte, hogy két órán keresztül tanácskozhatott Roosevelt elnökkel, de azóta nem áll vele személyes összeköttetésben és nincsenek első kézből való értesülései arról, minő okok vezetik az elnököt egyik vagy mások akciójában vagy magatartásában. A könyv jelenetei a képzelet szüleményei és sem az elnökkel, sem annak feleségével nem beszélte meg őket a szerző. Az elnök megjelenésének, modorának és környezetének leírása hiteles, de a vele folytatott beszélgetések inkább csak képzeletbeliek. A szerző reméli, hogy elképzelései helyesek, de senkivel sem kívánja elhitetni, hogy az elnök nevében beszél, vagy abban a helyzetben van, hogy felfedhesse annak titkos gondolatait.
A regény vége felé a helyi színezet és atmoszféra tekintetében Ernest R. Pope derűs és informatív leírását, a "Müncheni Játszóteret" használta fel a szerző és e helyen mond érte köszönetet úgy a kitűnően tájékozott laptudósítónak, mint a G.P. Putnam's Sons kiadóvállalatnak. Felhasznált természetesen egyéb forrásokat is és köszönettel tartozik több németországi és ausztriai menekültnek, akik rendelkezésére bocsátották tapasztalataikat. A Zaharoff-féle kincskeresés forrása Charles Courtney "Unlocking Adventure" címen a Whittlesey House kiadásában megjelent önéletrajza. Vissza