Az elnemsodort falu

Előszó

A 10 éves gyermek szülőföldi emlékei ellenállhatatlan erővel törnek föl négy évtized messze távlatából az élet alkonya előtt. Megelevenedik a szülőföld minden zuga, minden vonása. Álmatlan éjszakákon rég elfeledett nevek, arcok, utcák, házak, vizek, zúgó tölgyesek, történések, a gyermek első benyomásai rohannak meg. A gyermeki emlékek megtisztult formát nyernek a szülőföldet kutató szakember tisztább látásában s földrajzi képpé kristályosulnak. Levéltárak poros aktáiból, régi térképekből, anyakönyvekből, öreg írásokból kibontakozik szülőföldem ködös régmultja. A közelmultat elhozza a sohasem feledhető gyermekkori emlékek tömege. A jelent nehezebb megközelíteni, mert ma még egy balkáni határ zárja el tőlem ezt a drága világot. De a szülőföld megszakítatlan életfolyamatainak megismerésére kényszerítő erővel felébredt vágy átűzött ezeken a határokon is, megláttam a leigázott szülőtájat is.
Igy születik meg szülőföldem életrajza. Azé a földé, ahol első természeti fogalmaimat nyertem a környezetből. Itt tanultam meg a Fekete-Körös kanyargós partjain, hogy mi a folyó. Itt láttam először árvizet, itt mentem át először a gázlón, itt gyönyörködtek kitáguló szemeim először az ibolyával fedett rét szépségeiben. Itt bolyongtam először sötét tölgyesekben. Itt kalandoztam először mélységes vízmosások labirintusában. Itt borzongtam meg az áttörhetetlen bozót misztikumában. Itt lestem először esténként a csordajárást, itt láttam lóval nyomtatni a letapasztott szérűn. A férfi tanul most bennem a gyermektől. Próbakő ez egyúttal, hogy mennyit érnek a gyermek első benyomásai a tudományos önkritika előtt. Vissza