Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha I-IV.

Előszó

Dologtalan olvasó! Elhiheted, ha nem esküszöm is, azt szeretném, ha ez a könyv, mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitünő s oly mulattató lenne, milyennél már tökéletesebb nem is képzelhető. Azonban a természet törvényének nem tehettem ellenére, mely szerint mindennek magokhoz hasonlókat nemzenek. Mi egyéb szülemlett volna tehát az én terméketlen és gyarlón művelt elmémből, mint egy elszáradt, elsatnyult, szeszélyes és soha senki által nem is képzelt különc gondolatokkal telt magzatnak története, annyival is inkább, minthogy ez börtönben fogamzott, ahol minden kényelmetlenség tanyázik és minden siralmas zaj otthonos. A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással vannak arra, hogy még a legmeddőbb muzsák is termékenységet tanusítsanak, s olyan szülötteket hozzanak világra, melyek ezt bámulattal és elragadtatással töltsék el. Megesik ugyan, hogy egyik-másik atyának rut és egészen disztelen fia van; mindazáltal a szeretet, mellyel iránta viseltetik, olyan fátyolt von szemére, hogy hibáit észre sem veszi, sőt gyakran még kedves és vonzó tulajdonoknak tartja, s barátai előtt ezeket úgy mutatja fel, mint az elmésség és élcesség nyilvánulásait. Azonban én, habár atyának látszom is, Don Quijotenak csupán mostoha atyja vagyok; nem fogok a szokás árjával úszni, s nem rimánkodom előtted, nyájas olvasó, talán majdnem könnybe is lábbadt szemekkel, mint egyebek szoktak, hogy bocsásd meg vagy nézd el a hibákat, melyeket ezen a fiamon tapasztalsz, holott sem rokona, sem barátja nem vagy, s jársz a magad lábán és saját magad tetszésedet követed, mint akárki fia, otthon vagy a magad házában, olyan ura ennek, mint a király saját birodalmának, s tudod, hogy a példabeszéd azt tartja: "a magam köpenye alatt, még a királynak is fittyet hányok". Mindez persze teljesen fölment téged bármely kötelezettség és tekintet alól, s így erről a történetről egészen szabadon úgy ítélhetsz, hogy majd korholnak, ha gáncsolod, vagy jutalmaznak, ha dícséred. Vissza