Az elmebetegek jogvédelme I-II.

Előszó

Psychiatriai jegyzeteim II. kötetét, mely az egyes klinikai kórképek ú. n. fejlődési alapjával foglalkozó I-ső és a közigazgatási elmekórtannal foglalkozó III. kötettől teljesen függetlenül, tehát önálló munkában tárgyalja az Elmebetegek Jogvédelmét, ezennel nyilvánosságra bocsájtom.
Az elmebetegek jogvédelméről szóló tan, törvényben vagy kormányrendeletben foglalt rendelkezéseket, valamint a joggyakorlat folyamán keletkezett mindazon határozatokat tárgyalja, melyek úgy magánjogi, mint büntetőjogi szempontból az elmebetegek oltalmát czélozzák; nem foglalkozik a psychiátriának azon részével, mely akár az elmebetegség klinikai kimutatását, akár pedig a klinikai kórképnek és a törvényszéki elmekórtan tételeinek alkalmazását öleli fel, hanem az erre vonatkozó ismereteket feltételezve, az egyéni felfogástól és bírálgatástól függetlenül azon intézkedéseket ismerteti, melyek az elmebetegek irányában magánjogi és büntetőjogi szempontból egyaránt foganatosítandók; tárgyalja tehát magánjogi szempontból: az elmebetegség bírói megállapítását, a gondnoksági ügyet általában véve, az elmebetegek jogi cselekvési képességét, főleg a kötelmi jog, a házassági jog és az öröklési jog szempontjából és az elmebetegséget a törvénykezési rendtartásban, - valamint büntetőjogi szempontból: a jogvédelmet az anyagi büntetőjog terén, a büntető eljárás folyamán és a büntetés végrehajtása alatt, - végül pedig az igazságügyi igazgatásnak az elmebetegekre vonatkozó részét. Vissza