Előszó
Raymond Aron kivételes helyet foglal el a francia értelmiségiek között. Filozófiai és politikai fejlődésének olyan elkötelezettséghez kellett volna vezetnie őt, ahova nemzedékének más értelmiségiéi jutottak: ifjúkori barátja, Jean-Paul Sartre és Maurice Merleau-Ponty.
Miért csatlakozott a liberális gondolkodás áramlatához, amely inkább az angolszász országokban terjedt el, és a mai Franciaországban kisebbségben van, noha Alexis de Tocqueville-lel és Benjamin Constant-nal ott gyökerezik?
Miért került szembe Raymond Aron a háború végén a francia értelmiség uralkodó áramlatával, amelynek értékeiben és érzékenységében pedig részben osztozott; miért nyugodott bele a barátaival való nehéz szakításba és az elszigetelődésbe?
Miért állt ki nyíltan - amikor az értelmiségiek többsége elutasította a hidegháború következtében létrejött szakadást - az Atlanti Szövetség mellett, a semlegesség ellen, azzal is bizonyítva választását, hogy a Le Figaro vezércikkírója lett, és azért küzdött, hogy de Gaulle tábornok visszatérjen a hatalomba?
Ezek az első kérdések indítottak minket arra, hogy találkozzunk Raymond Áronnal, és felkérjük ezekre a beszélgetésekre a történelem, az erkölcs és a politika értelmezési lehetőségeiről, a különböző politikai filozófiák közötti ellentmondásokról. Azt akartuk megérteni, hol helyezkedik el Aron korunk történelmének útvesztőjében. És milyen volt ez a történelem! A harmincas évek Franciaországa, a nácizmus, a háború, a hidegháború, a dekolonizáció, a békés egymás mellett élés, Európa... Azt akartuk látni, hogyan gondolkodik, hogyan elemez egy antikonformista értelmisége, akit Franciaországban a hidegháború óta jobboldalinak tartanak, aki szembehelyezkedett a baloldal uralkodó eszméivel, akinek sokkal korábban volt igaza a szovjet rendszert, a sztálinizmus természetét és még néhány más kérdést illetően, mint másoknak; akinek megvolt a bátorsága ahhoz, hogy kitartson nézetei mellett, vállalva a kockázatot, hogy az értelmiség kiközösíti, s közben még vitathatatlan tudományos életművet is létrehozott.
Vissza