Az elkerülhetetlen új földreform

Előszó

Régi szólásmód az, hogy a magyar nemzet gerince a földműves osztály. Mondták már ugyan azt is, hogy a magyar nemzeti erő, nagy rezervoárja a földműves osztály, meg, hogy a magyar jövendő nagy reménysége és mondtak még sok hasonló frázist. Gömbös Gyula miniszterelnök szerint „a csizmás falusi magyar ős forrása a nemzeti és erkölcsi erőnek. Ez is szép frázis, de mi maradjunk csak meg a jó öreg gerincnél. Sok minden van ebben a szóban röviden kifejezve. Nemcsak fizikai, hanem etikai értelme is van annak.
Mi azonban most nem a szavaknak mély értelmét akarjuk kutatni, hanem vizsgálat tárgyává kívánjuk tenni a magyar gerincnek az állapotát, erejét és ellenálló képességét. Mert igen fontos dolog ez. Ettől függ, hogy fönnmarad-e az ezeréves magyar nemzet időtlen időkig, vagy kidönti-e az első vihar a független népek tiszteletreméltó sorából. Kutassuk tehát, hogy nincs-e valami baj a magyar gerinc körül s ha van, akkor gondoljunk arra, hogy mit kezdhetnénk annak kiküszöbölésére. Széltében beszélnek arról, újságokban cikkek, cikksorozatok jelentek meg és könyvekben tárgyalják azt, hogy a magyar földműves nép nyomorog, éhezik és pusztul. Mondják, hogy a legmélyebb elkeseredés parazsa izzik a nép lelkében. Hogy van valami igazság ezekben a megfigyelésekben azt igazolni látszik Gömbös Gyula miniszterelnöknek azon kijelentése, hogy a gazdasági reformok létesítése előtt a titkos választójogot életbe léptetni nem lehet. Az az aggodalom csendül ki ezen szavakból, hogy a nagy elkeseredés úrrá lehet az országban és egy titkos választás elseperheti azt a társadalmi rendszert, mely most fennáll az országban. Vissza