Előszó
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit és magaslégköri, katartikus atmoszféráját - a hosszú hallgatást megtörve - a rendszerváltás idézte meg először. Ezt követően, a kilencvenes évek közepétől viszont a társadalmi közfigyelmet egyre inkább lekötötték az új politikai és gazdasági rendszer új nehézségei, a munkahelyek elvesztése, a veszteséges ágazatok leépülése, települések és egész térségek életminőségi mutatóinak lecsúszása.
Most azonban, az ötvenedik évforduló évében 1956 újra megjelenik a nagytársadalom horizontján és követeli az őt megillető helyet a fejekben és a szívekben, különös tekintettel azokra a nemzedékekre, amelyek már sem a forradalomról, sem az azt követő restauráció és puha diktatúra éveiről nem szerezhettek személyes benyomásokat és élményeket, s talán még az iskolai történelemoktatásban sem tudnak képet alkotni a magyar nemzet félévszázados, hősies megmozdulásáról.
Csorna Lajos munkája két nagy érdemet is fölmutat. Egyrészt, fontos dokumentumokat közöl a forradalom időszakának vásárhelyi eseményeiről, rámutatva, hogy városunk bátor közösségei, elsősorban gimnazista diákjai az országban az elsők között bontották ki a politikai reformok és a nemzeti függetlenség zászlaját. Másrészt, Az elfelejtett forradalom a szemtanú hitelességével egészíti ki az eddigi, hiányos ismereteinket, miként az e tárgyban korábban megjelent irányadó és hiánypótló mű, Bálint László 1956 Hódmezővásárhelyen című helytörténeti munkáját is.
Csorna Lajos nem történész, jogvégzett ember. írásának fejezeteiben egymást váltják a kihallgatási jegyzőkönyvek, a személyes visszaemlékezések - az oral history elevenségével -, valamint a szerző által esszészerűen papírra vetett sorok, az események kommentárjai, és a történések szereplőinek a moralitás ernyőjén megképződő jellemábrázolása. Élményszerű adatközléseiben magunk előtt látjuk a karakán gimnazista, Zrínyi Péter alakját, akit ő a forradalom egyik sans-culotte-jának nevez, vagy a sodró erejű események között is az egyetemes emberi igazság és tisztesség mércéjével mérő, igazi pedagógust és iskolavezetőt, Gyáni Imre gimnáziumigazgatót.
A kötet didaktikai értékét növeli, hogy a Vásárhelyen és a régióban megtörtént forradalmi eseményeket és az azokat követő megtorló intézkedéseket az országos politika történeti keretébe ágyazottan mutatja be. A lényegre kérdező forráshasználatával igyekszik bemutatni a korszak társadalmi és hatalmi-politikai viszonyait, rávilágítva a jogtipró és embertelen diktatúra apró fortélyaira is.
Vissza