Az elfeledett hős Valdemar Langlet

Fülszöveg

Az elfeledett hős Valdemar Langlet
Valdemar Langlet sokféle hivatást feltüntethetett volna a névjegykártyáján. Volt szerkesztő, eszperantista és nyelvész, író és egyetemi lektor. Ez a könyv élete legutolsó munkájáról szól, amikor mint humanista hős 72 évesen, 1944-ben, a háború sújtotta Budapesten nekilátott, hogy megsegítse a nácizmus üldözöttjeit. Mindazoknak, akik kétségbeesésükben hozzá fordultak, oltalomlevelet adott, amely azt volt hivatva bizonyítani, hogy birtoklója a Svéd Vöröskereszt védelme alatt áll. Langlet részben Raoul Wallenberggel párhuzamosan tevékenykedett a svéd követség égisze alatt. A sajátos alá-fölé rendeltségi viszonyok és személyiségük különbözősége azonban olyan problémákat okoztak, amelyeket Langlet-nak nem sikerült megoldania. Hiszen sokkal fontosabb volt életeket menteni, több tízezer ember életét. A Langlet házaspár a háború után nincstelenként tért vissza Svédországba. Vajon miért nem fogadták Langlet-t érdemeinek megfelelően, miért feledkezett meg róla gyakorlatilag teljes mértékben mind a Svéd Vöröskereszt, mind a svéd állam? Lehetséges volna, hogy Svédország és a svédek egyszerre csak egy hőst tudnak tisztelni? Björn Runberg, aki nyugdíjazásáig a Svéd Vöröskereszt munkatársa volt, a tudós kutató alaposságával és a humanista tiszteletével gyűjtötte össze a tényeket és a tanúvallomásokat a hősről. Per Anger egykori budapesti követségi titkár Langlet-ről szóló visszaemlékezése, valamint Jan Lundvik korábbi magyarországi svéd nagykövet előszava vezeti be a könyvet. Vissza