Az életre való nevelés

Előszó

Két évvel ezelőtt jelent meg A korszerű oktatás című könyvem. Nem remélt fogadtatásra talált. Mindenik neveléstudományi folyóirat figyelmére érdemesítette és elismeréssel szólt róla. Sőt még a Nemzeti Újság is megtisztelte figyelmével és hosszú cikkben foglalkozott vele. Több bíráló, köztük a Nemzeti Újság cikkírója is egyenesen felszólított hasonló gyakorlatias irányú neveléstan írására. A megtisztelő felhívás annál kellemesebben érintett, mert már akkor - az oktatástan szerves folytatásakép - javában dolgoztam a nevelés könyvén. A buzdítás fokozta kedvemet és erőt adott a munkához. íme, itt a könyv, a legújabb lélektani megállapítások alapjaira épített gyakorlati neveléstan. Az előbbi könyvemben leszegezett elvem mellett ebben is kitartottam. S ez az, hogy: a nevelőnek nem szabad egy helyben topognia, hanem alkalmazkodnia kell a haladás követelményeihez a nélkül, hogy erőnek erejével előrerohanna. Arra is törekedtem, hogy amennyire csak lehet., a nevelést alkalmazzam az élet igényeihez. Ha sikerült ezt a célt csak kis mértékben is szolgálnom, akkor szerény könyvem joggal viseli azt az igényes címet, melyet ráírtam. Sok fáradságos tanulmány kincseit és egy hosszú nevelői pálya tapasztalatait dolgoztam fel benne ugyanazzal az odaadással, elmélyedéssel és hivatásszeretettel, mint az oktatástanban tettem. Kérem kedves kartársaimat, a szülőket és a nevelés kérdései iránt érdeklődő olvasóimat, hogy fogadják ezt is szeretetükbe.
Budapesten, 1940. évi március hó.
A szerző. Vissza