Előszó
Részlet a könyvből:
I. MEGINDUL A BACILUSVADÁSZAT
A gyógyítás tudomány is, művészet is, s e kettőt tetőzi be
a heroizmusba hajló bátorság. Hősiesség nélkül nincs és nem is
lesz soha orvostudomány. Ez nemcsak azokra a nagy egyéni-
ségekre vonatkozik, akikről e könyvben szó lesz, akik bacilu-
sokat nyeltek, hogy veszélyességüket kipróbálják, vagy esetleg
éppen ártalmatlanságukat bebizonyítsák, vagy akik olyan új
gyógyszereket vettek be, amelyeknek hatásáról fogalmuk sem
lehetett, vagy azokra a hősökre — a bátrak közül is a legbát-
rabbakra —, akik vékony gumicsövet toltak fel egyik kari vé-
nájukon át a szívkamrájukig, vagy azokra, akik hasonló hideg-
vérrel életveszélyes kísérletek sorozatát hajtották végre önma-
gukon. Nem! Mindez vonatkozik a hétköznapok orvosaira is,
a kis és nagy praxist folytató orvosokra, akik félelem nélkül
lépnek a fertőző beteg ágyához, megszámolják az érverését,
megvizsgálják a torkát, és közben elsősorban nem önmagukra,
hanem gyermekeikre gondolnak, akik odahaza majd elébük
futnak, átölelik őket. Nemcsak az apát, hanem az orvost is
ölelik, aki talán éppen egy diftériás gyerek ágya mellől tér
haza.
Vissza