Az élet tengelye

Fülszöveg

Mint minden elbeszélő, aki elbeszélése tárgyát a való életből meríti és akinek valóban van mit mondania olvasói számára, így a szlovén író, Misko Kranjec (szül. 1908. Velika Polanán) is alkotó módon gyökerezett meg abba a környezetbe, ahol felnőtt. Az élet tengelye szerzője Szlovénia határmenti vidéke - amelyet földrajzi fekvésénél fogva Muravidéknek nevezünk - legjelentősebb epikusa. Az első világháborúig e vidéken megőrződtek a feudális rendszer maradványai a kisgazdák túlnyomó többségével, napszámosokkal és idénymunkásokkal, egészen az első világháború végéig, a burzsoá földreform idejéig, amely e vidék parasztjainak és proletárjainak nem hozott lényegesebb javulást. Misko Kranjec három évtizedes írói munkássága alatt kimerítően feldolgozta szülőföldje társadalmi viszonyait, néprajzi különlegességeit és lélektani jellemzőit. A szülőföld szeretete és az itt élő emberek iránti érdeklődése azonban nem tudta olcsó, idillikus ábrázolásmódra csábítani. Valamennyi írását a való élet kritikus tanulmányozására alapozta és a társadalmi események forradalmi szemszöge vezette mai életünk, a ma embere általános problémái felé is, noha e problémákat helyi keretek közé helyezi.
Misko Kranjec eddig több mint negyven regényt, novellát és más publikációt tett közzé, amelyek többségében művészi és alkotó módon kísérte figyelemmel a muravidéki viszonyok gyors fejlődését, a közelmúlttól kezdve napjaink gyors iparosodásáig. Legsikerültebb művei a jelentős szlovén írók közé emelkedik, akik a két háború között és a szocialista Jugoszláviában alkottak.
E művében arról ír, hogy a föld az a tengely, amely körül Marko Magdic, a szegény falusi asztalos élete forog. Az agrárreform alkalmával földhöz jutott, nagy tervei vannak vele, amelyeket azonban nem tud megvalósítani, mert a körülötte élő emberek még nem nőttek fel elgondolásáig.
Magdic alapvető elve az, hogy a földnek, amelyet kapott, egy tagban kell maradnia, nem szabad szétdarabolni, hiszen a föld szüntelen felaprózása a régi viszonyok közé sodorja az embereket - a nyomorúságba. De Magdic még saját családja körében sem tudja megvalósítani kollektivizációs törekvéseit: minden gyermekek a maga földdarabkáját követeli. Marko Magdic e keserű felismerés után visszavonul családjától és amikor érzi, hogy élete lángja már kihalóban van, megadja magát és a földet Anna lányára hagyja, de azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a nagy változások, amelyek világszerte megkezdődtek, eljutnak falujába is.
Eszmei szempontból Az élet tengelye minden bizonnyal Kranjec legjelentősebb háború előtti alkotása. Vissza