Az élet muzsikája

Előszó

Részlet a kötetből:

"Végigjárta a házat. Minden lépése tompa kongást fakasztott a szőnyegtelen padlóból. A bolthajtásos falak felkapták a hangot és továbbadták az üresen tátongó többi szobának.
Bútoraikat, régi öblös és kényelmes lakótársaikat most vitte el három óriási bútorszállító kocsin a kezét dörzsölő, elégedett kereskedő. Az udvaron a többinél sokkal kisebb kocsiban már csak a keservesen kiválogatott legszükségesebbek várakoztak. Márta most csak sötéten maradt helyüket láthatta már. A kicsit fakult festésű, sárga padlón s a nagyobb szobák összetaposott parkettjén világosabb foltok árulták el, mi hol állt. De a leány a multlátók nézésével figyelte a különböző alakú és színű foltokat. Igy rendre kinőttek szeme előtt a bútorok. Leterültek a szőnyegek. S az ablakok felett tátongó szöghelyeket újra elfedték a függönyök. Képek simultak a falakra. S az elhagyatottságra felkészült régi házon alakok suhantak át.
Kívülről öccse kurjongatása hirdette, hogy Pista a gyermekek minden változásnak örülő képességével élvezi a kocsik elindulását. Talán neki boldogság multjuk távozása s még nagyobb boldogság lesz, ha maguk is indulhatnak új életük elébe. De Márta, a romboló Márta, mint haragvó nagynénje elnevezte, most összetörten, elkínzottan ült le hatalmas bőröndjére. Gondolatban követte a bútorokat; gazdát hamar találnak, az bizonyos. Új gazdagok most szeretik betelepíteni régi korok és régi szokások külső emlékeit. De megbecsülik-e? Megérzik-e, hogy minden darab meséket tud? Vajjon elmondatja-e legalább eggyel valaki a régi történeteket?" Vissza