Előszó
Sok mindent megpróbál az ember a ti korotokban, hogy megmutassa az erejét meg a bátorságát: az uszodában fejest ugrik, a tornában megcsinálja a saslengést és boldog, ha valami új alkalmat talál erejének és bátorságának bebizonyítására.
De azt is tudjátok, hogy az akaraterő minden testi erőnél fontosabb, hogy - nem is szólva az ember belső erőinek kifejlesztéséről - kitartó akarat nélkül a testi képességek fejlesztésében sem érhetünk el eredményt.
Ezekben a megbeszélésekben arra akarom felhívni a figyelmeteket, hogy mennyi alkalom kínálkozik az akaraterő gyakorlására, nemcsak a tornateremben és uszodában, hanem minden percben és mindenütt. Csak meg kell találni és fölhasználni őket.
Mélyen az emberi lélekben él egy erő, mely arra képesíti, hogy az igazat mondja akkor is, ha egy kis hazugsággal nagy kellemetlenségnek lehetne elejét venni - az az erő, mely le tudja győzni a haragot akkor is, amikor az ember azt hiszi, hogy szétveti. a düh, - az az erő, melynek következtében az ember le tud mondani a megrögzött kényelmességről, mintahogy a jó lovas megfékezi a legvadabb paripát, - az az erő, mely képesít a fájdalom legyőzésére és hallgatást parancsol a vágyaknak, ha olyan mohón követelőznek is, mint az éhes madárfiókák.
De az erőket gyakorolni kell, mert különben elsorvadnak és az ember gyenge bábbá lesz. Ne legyetek bábok!
A szeretet is erő. Aki csak magára gondol, csak magának él, az arról tesz bizonyságot, hogy kevés erő lakik benne, mert különben másoknak is jutna belőle. Akiben szeretet van, az erős, az adhat erőt másoknak is.
A szeretetben és a szeretetsugalta apró és nagy szolgálatokban van a nők ereje; ez az ő legcsodálatosabb adományuk és erősségük. De sokan nem tudják, hogyan keltsék fel szivükben, hogyan fejlesszék ki és használják fel ezeket az erőket; nem ismerik a gyakorlás alkalmait és mogorvákká, elégedetlenekké lesznek, mint a rabok. Mert mindenki rab, akinek szivében a szeretet megkötözve és leláncolva alszik.
Ez a könyv utat akar mutatni mindazoknak, kik akaratukat edzeni akarják és a szeretetben magukat gyakorolni. Tartalma azokból a megbeszélésekből került ki, amelyeket néhány év óta Zürichben 11-15 éves fiúknak és leányoknak tartok. Szerettem volna, ha mindnyájan ott lehettek volna. Minthogy azonban ez lehetetlen, hát leírtam nektek.
Zürich
Fr. W. Foerster.
Vissza