Az élet megy tovább I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Jensen nagy boltjában már a harmadik nemzedék uralkodik. Per Jensen volt az alapító, a boltos Per, utána a fia, Theodor következett. Az ugyancsak értette a dolgát. Keze-lába, legfőbb haladó szelleme volt Segelfoss városának. Még jól emlékeznek rá az emberek, egyidős volt az öreg hadnagy fiával, aki csak muzsikálni akart és semmire sem vitte.
Theodor bezzeg vitte valamire. Jó hosszú lista kéne hozzá, hogy fölsorolja az ember, mi minden lett: polgármester, első adófizető, kereskedő, a szónak eddig ismeretlen értelmében. Egy darabig utazó ügynököt is tartott, három segéd szolgált ki a boltban és külön irodafőnök vezette a könyvelést. Az ám, a boltos Theodor tevékeny ember volt és törekvő, évről évre jobban megszedte magát, volt halászbárkája meg két heringhálója teljes felszereléssel, aztán, amint öregedett, mindig nyájasabb, apaibb jótevője lett a szűkölködőknek is, lassankint megkedvelték. Sovány esztendőkben, mikor a föld nem termett, vagy a tenger nem adott halat, sok ember élt Theodor jóságából, ebben a tekintetben nem panaszkodhattak rá. Dehát persze, alaposan dícsérni kellett, vagy ami még többet ért, álmélkodva ingatni a fejüket, hogy ilyen nagy és hatalmas is lehet valaki. Teszem azt, megkérdezte: Egy véka lisztet kértél? Hisz az semmedig se tart annyitoknak. Aztán, ha a szegény flótás olyasmit mondott, hogy hát többet nem mert kérni, Theodor csak odafordult a segédjéhez: Méress neki két vékával! És az ilyen intézkedés után persze hízott belül alaposan, de joggal. Vissza