Az élet koronája

Előszó

A Vesta templomában.

Marcus Fulvius, a római Palatínus-domb lejtőjén fekvő Vesta-templom főpapja (Pontifex maximus), sötét tekintettel állt az istennő oltára előtt és bemutatta az áldozatot: aranyedényben bort, amelyből háromszor néhány cseppet szürcsölt és a maradékot kiöntötte az oltárra. Aztán kiterjesztette karjait és esengve nézett a nagy istennő képére...
A templom oszlopai közt hófehér ruhában, a papnők fehér szalagjával átkötött hajjal a vesta-szüzek serege állott. Az oltár mellett magas háromlábon a szent tüz égett, amelyet nekik őrizniök kellett és ha az elhamvadt, ez az örködő vesta-szüz életébe került...
A szent csapatból hiányzott a legszebb szűz: Sabina, a főpap leánya. Három nappal előbb, mikor éjjel neki kellett a templomban őrködnie, a kialudt Vesta-tüz mellett alva találták és társnői, akik őt büszkesége és szépsége miatt gyűlölték, azt vallották, hogy a fallal körülvett szent tölgyesben egy férfivel látták beszélgetni; ezért mulasztotta el kötelességét és ezért aludt ki a szent tüz.
Marcus Fulviusnak a saját leánya felett kellett ítélkeznie és ezt rideg szigorral és részrehajlás nélkül végezte, mint olyan ember, akit igazságosságáért és hűségéért Rómában mindenki, még a császár is becsült és aki magas méltósága miatt nagy tiszteletben állott. Fontos ügyekben maga a császár is szívesen kért tőle tanácsot és őt barátjának nevezte. Vissza