Az élet könyve

Előszó

AZ ÉLET ŐSFORRÁSA.
(Bevezetés.)

Mindnyájan érezzük, hogy a látható és érzékelhető testi világ csak külső jelensége lehet egy láthatatlan és érzékelhetetlen lelkivilágnak. Mert valamint az anyag legvégső elemzésében már eltűnik az Erőben, ugy tűnik el az Erő is egy titokzatos, de már megsejtett végtelen Egységben, amely minden „Kezdetnek" a gyökere. Ez a legvégső ok a tudomány nyelvén az Abszolutum. A vallás nyelvén: az Isten.
Már Plátó bölcsészeti rendszere kettéosztotta a létező Mindenséget. Megkülönböztette „az érzékelhető anyagvilágtól az érzékeink fölött álló Szellemvilágot". Joggal nevezték el tehát Plátó rendszerét „Real-idealizmusnak", mivelhogy ő tanította legelőször, hogy az érzékelhető anyagvilág csak elvont isteni eszméknek a külső megtestesülése. Realizálása. Ugyanezt mondotta, bár más szavakkal Tarzusi szent Pál is: - Ami az Istenben láthatatlan - úgymint örökkévaló ereje és Istensége - az a világ teremtésétől fogva a munkáiból látható és megismerhető. (Róm. I. 20.)
Már a nagy görög bölcs szerint is minden létező anyagvalóság csupán külső tüneménye lehet egy láthatatlan belső oknak. A külső tárgyi világ tehát már csak belső okoknak, vagyis eszméknek a megvalósulása lehet. Az élet ugyanis belülről indul kifelé és nem kívülről befelé. Ezért minden alkotásnak egy-egy alapeszméből lehet csak kiindulnia, miután a tervnek előbb kell léteznie, mint magának a kivitelnek. Ezért az eszmei világ megelőzi a tárgyi világot, amely már csak eszméknek a megvalósulása. Vissza