Előszó
Részlet a kötetből:
HA VISSZANÉZÜNK...
A napokban régi könyvek, írások közt rendezgetve, egyszerre csak kezembe akadt egy fehértáblájú, piros vászonsarkú, piros és fekete, régies...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
HA VISSZANÉZÜNK...
A napokban régi könyvek, írások közt rendezgetve, egyszerre csak kezembe akadt egy fehértáblájú, piros vászonsarkú, piros és fekete, régies motívumokkal díszített könyv. Jó ideig teljesen idegenül nézegettem, forgattam. Nem ismertem meg.
Csak azután jöttem rá, mikor pár sort elolvastam belőle, hogy hiszen ez a könyv régi, régi jó ismerősöm.
Az Élet iskolája.
Én írtam egykor, még fiatal leánykoromban! Milyen réges-régen is volt az, Istenem!
Néztem, forgattam a sárguló lapokat és a sárguló lapokból egyszerre életre keltek rég elmúlt idők. Emberek, alakok léptek ki a könyv lapjai közül. Élő, valódi lények, akiket mind jól ismertem, küzdelmüket, szenvedésüket végigéltem, végigszenvedtem velük, akiknek élettörténete összeforrt, egybefonódott az én életemmel.
Lassan olvasni kezdtem a könyvet, amelyről már teljesen megfeledkeztem.
És olvasás közben csodálatos módon kezdtem újra átélni azt a régi időt, amely most már mult, de akkor élő jelen volt. És egyszerre megértettem, hogy semmi sem volt hiába, amiért akkor küzdöttek az akkori leányok. Mert ők voltak az úttörők. Csak az ő küzdelmeikből, szenvedéseikből, megpróbáltatásaikból és bátor szembeállásukból az előítéletekkel, fejlődhetett ki a mai energikus, céltudatos és öntudatos, semmi küzdelemtől vissza nem riadó, bátor és kötelességtudó, dolgozó leánynemzedék.
Vissza