Előszó
Az emberiség ősrégi tapasztalata, hogy míg a viszonylag száraz élelmiszerek tartósak, addig a nagyobb víztartalmú élelmiszerek gyorsan romlanak.
A gabonamagvak, a pillangósok száraz magvai (bab,...
Tovább
Előszó
Az emberiség ősrégi tapasztalata, hogy míg a viszonylag száraz élelmiszerek tartósak, addig a nagyobb víztartalmú élelmiszerek gyorsan romlanak.
A gabonamagvak, a pillangósok száraz magvai (bab, borsó,lencse) száraz, hűvös helyen akár évekig jól eltarthatók. Az állati élelmiszerek közül viszonylag jól eltartható a kis víztartalmú zsírszövet, a szalonna, tartósan pedig az abból kiolvasztott zsír.
A nagyobb víztartalmú élelmiszerek, mint például a gyümölcs, zöldség, hús, tojás, tej és az elkészített ételek viszonylag gyorsan romlanak, hacsak nem avatkozunk be valamilyen tartósítási eljárással.
A tartósság, illetve romlékonyság szempontjából tehát döntő jellemző az élelmiszerek vízaktivitása, amely az élelmiszer fölött uralkodó vizgőztenzió aránya az ugyanezen a hőmérsékleten levő tiszta vízgőz tenziójához.
A tiszta víz vízaktivitása 1, az élelmiszereké ennél kisebb, az erősen romló élelmiszereké 0,8-nál nagyobb, a jól eltartható élelmiszereké 0,6-nál kisebb.
A vízaktivitás meghatározását és jelentőségét behatóbban később tárgyaljuk.
Ahhoz, hogy ezen élelmiszerek romlását gátoljuk, meg kell ismerkednünk a romlás jelenségeivel.
Az élelmiszerek romlását az eredetileg jó íz, illat, állomány, szín kellemetlen elváltozása jelzi. Ezzel együtt a romlás a beltartalom, energiaérték és táplálkozásbiológiai fontosságú élelmiszerösszetevők (aminosavak, zsírok, vitaminok) mennyiségének csökkenése, továbbá nemkívánatos összetevők, esetleg egészségre káros (toxikus) anyagok keletkezése.
Vissza