Az élelmiszeripar privatizációja Magyarországon

Fülszöveg

A magyar élelmiszeripar privatizációja nagy érdeklődés mellett, jelentős külföldi részvétellel zajlott közvetlenül a rendszerváltás utáni években. A hazai és külföldi befektetők - ismerve a magyar mezőgazdaság kiváló adottságait s az ebben rejlő potenciális üzleti lehetőséget - egymással versenyezve kíséreltek meg tulajdont szerezni az élelmiszergazdaságban. A verseny egyoldalú volt. Míg a nagy nemzetközi élelmiszeripari társaságok tőkével, piaci kapcsolatokkal és piacgazdasági tapasztalatokkal felvértezve indultak a privatizációs tendereken, addig a hazai befektetők és a mezőgazdasági termelők az átalakulás gazdasági- és politikai nehézségeivel birkózva a legtöbbször sikertelenül próbáltak pozíciókat szerezni az iparban. Az esélyegyenlőség hiánya miatt érthető, hogy bár a privatizáció gazdasági szempontból sikeres volt, azt a magyar közvélemény, a termelői érdekcsoportok és politikusok is elhibázottnak tartják. Az élelmiszeripar privatizációs folyamatát azóta is számos bírálat éri. A szerző a magánosítás konkrét lépéseit időrendben mutatja be, részletesen elemezve a lényeges és nagy sajtóvisszhangot kiváltó tranzakciókat. SZÁMADÁS A TALENTUMRÓL
Raskó György agrárközgazdász, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1976-ban. Nyolc éven át az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársa volt, majd Dél-Amerika különböző országaiban a Világbank által finanszírozott mezőgazdasági projekteken dolgozott pénzügyi szakértőként. Az Antall kormány alatt a Földmívelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, majd 1994-1998 között országgyűlési képviselő. Jelenleg tanácsadóként dolgozik és emellett az Európai Unióhoz való csatlakozás agrárágazatot érintő kérdéseinek kutatásával foglalkozik. Az elmúlt húsz év folyamán a magyar élelmiszergazdaság nemzetközi versenyképessége témakörben számos írása és tanulmánya jelent meg a hazai és a külföldi tudományos sajtóban és napilapokban. Vissza