Az élelmiszer- és fagazdaság fő gazdaságfejlesztési céljai 1989-ben

Előszó

A kormány stabilizációs programjában megfogalmazott társadalmi és gazdasági célok teljesítése érdekében az 1989. évi népgazdasági terv a gazdaságirányításban, a gazdaság szerkezetében jelentős átalakítással számol. E törekvések elérését célozza a rugalmasabb piacgazdaság kiépítését szolgáló, ún. liberalizációs gazdaságpolitika gyakorlati megvalósítása.
Az árpolitikában, a bérszabályozásban, a költségvetési támogatások leépítésében, az egységes adórendszer bevezetése terén jelentős, reformértékű intézkedésekre kerül sor.
A társasági törvény, az ehhez kapcsolódó - előkészítés alatt lévő - átalakulási törvény, valamint a külföldi tőke bevonására vonatkozó szabályozás az eddigiektől rugalmasabb és eredményesebb vállalkozási mozgástér kialakítására ad lehetőséget. A külkereskedelmi kivételi listán szereplő termékek fokozatos csökkentése elősegíti a termelők piacra jutását, meggyorsítva a piachoz való alkalmazkodás folyamatát. Az import-liberalizálási program jelentősen javíthatja a termeléshez szükséges eszközökhöz, anyagokhoz való hozzájutás lehetőségét és ezáltal hozzájárulhat a minőség programjának megvalósításához.
Az agrárágazatok termelési céljainak realizálását segíti a ma már indokolatlan kötöttségeket jelentő előírások érvénytelenítése, a jogi és egyéb szabályozás (pl. a földtörvény, a szövetkezeti törvény) gazdasági-társadalmi fejlődésének aktuális követelményeihez igazodó korszerűsítése.
Az élelmiszer- és fagazdaság 1989. évre megfogalmazott céljai illeszkednek a kormány gazdaságpolitikai programjához, s egyben kifejezik az élelmiszer- és fagazdaság 3 éves munkaprogramjának törekvéseit, de azokat az időközi változásokat is, amelyek az utóbbi időszakban újabb követelményként jelennek meg a gazdálkodásban.
E célok, feladatok részletezését és megvalósításuk eszközrendszerét tartalmazza a közreadott tájékoztató.
Az előszó keretei között is szükségesnek tartom kiemelni, hogy a kiteljesedő piacgazdasági mechanizmus lényeges fejlődést tesz szükségessé a termelés szerkezetének a piacorientált termelés-feldolgozás-értékesítési integrációs láncolatok kiépülésében, a versenyképesség javításában. E célok érdekében fokozottan szükséges kihasználni a társasági törvény által kínált lehetőségeket is.
Mindezek közgazdasági és jogi keretei már alapvetően adottak, illetve rövid időn belül megteremtődnek. A lehetőségek okszerű kihasználásához, az agrár- és erdőgazdasági ágazatok teljesítményeinek a népgazdaság egésze szempontjából is történő növeléséhez talán minden eddiginél nagyobb szükség van a leleményes alkotói kollektívák összefogására, a céltudatos értékteremtő emberi tevékenységre. Vissza