Az elcserélt fejek

Előszó

Részlet a könyvből:

A harcosak véréből származó, tehéntenyésztő Szumantra leányának, a szépcsípőjű Szitának és - ha szabad így mondani - két férjének története, véres és lélekfelkavaró mivoltában a legnagyobb igényeket támasztja a hallgató lelki erejével és szellemi ellenállóképességével szemben, hogy dacolni tudjon Mája kegyetlen szemfényvesztésével. Kívánatos volna, hogy a hallgatók példát vegyenek az elmondó szilárdságáról, mert majdnem több bátorság kell egy ilyen történet elmondásához, mint befogadásához. A történet pedig, elejétől végig, a következőképpen folyt le:
Abban az időben, amikor az emlékezés felszállt az emberek lelkében, ahogy egy áldozati edény, talptól kezdve, lassan mámorító itallal vagy vérrel töltözött; ahogy a szigorú úri kasztbeli ájtatosság öle feltárult az ősmultak magvának s az Anya utáni honvágy régi jelképeket megifjító borzongásokkal vett körül és megdagasztotta a zarándokmeneteket, melyek tavasszal a nagy világ-dajka lakóházai felé tolongtak. Vissza

Fülszöveg

Korunk legnagyobb írójának, talán az egyetlen élő klasszikusnak és ugyanakkor a legmaibb regényírónak és elbeszélőnek lehelletszerűen finom, szivárványosan színpompás, káprázatosan merész alkotása ez a regény. Csak ő merészelhette az emberi lélek ősi mélységeiből játékos könnyedséggel és varázslatos szépséggel felidézni ezt az indiai legendát, amelyben primitíven természetes báj és grácia egyesül az emberi természet titkainak raffinált tudásával.
Hőse, a három szerelmes isteni lény a nő kettős vonzalmából, aki egyképpen szereti a lelkileg és a testileg különbet, nem talál megoldást. Az istenek beleavatkoznak, meg akarják menteni a három szerelmest, a különb lelkeket összepárosítják különb testtel. Úgy látszik, mintha ez a csodálatos isteni műtét sikerült, a szerelmi válság megoldódott volna. De az isteni kísérlet, amely a két szeretőből mesterséges teremtményt alkottott, mégsem sikerül. A szerelmet nem lehet mesterségesen kielégíteni. A szerelmi vágy mesterséges tárgyát a természet halálra ítéli. Egyetlen kivezető út marad a három szerelmes számára: az áldozat...
Szinte alig vesszük észre, hogy a könnyed és bájos játék szivárványhídja az emberi természet legnagyobb mélységei felett ível. Az új Thomas Mann-regény egyesíti legszebb elbeszéléseinek érzelmi finomságát és hangulati gazdagságát újabb nagy műveinek mítoszok homályába alászálló mélységével és utólérhetetlen artisztikus stílusművészetével. Vissza