Előszó
Részlet a könyvből:
A HARAGVÓ ISTEN
Most kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény történt.
Nem él már senki azok közöl, kik ama napot élő szemmel látták, még akik azon évben születtek is, rég a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A HARAGVÓ ISTEN
Most kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény történt.
Nem él már senki azok közöl, kik ama napot élő szemmel látták, még akik azon évben születtek is, rég a sírokban feküsznek mind, de a nap emléke ünnepül maradt a késő unokákra s mindazokra, akik ama város kapuin belől laknak, melynek a közelmúlt évek újabb históriai nevet adtak.
Mikor e nap megvirrad, minden lélek, minden felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő, igaz és boldog, Istenéhez siet, háromszor látogatja meg a templomot aznap, böjtöl, imádkozik, abbahagy üzletet, mulatságot, pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei nem keresték az égben az áldások istenét soha, megdöbbenve emlékezik a rettenetes istenre, kinek ott alant a föld alatt is van birodalma, onnan szólal meg azok ellen, kik büszkeségük emlékeivel beépíték a földet.
Szép, csendes lanyha éjszaka volt, amilyennel a mi békességes kis városunkban keveset szoktak törődni. Éjfél körül itt már minden ember alszik, kivált a rosszhírű tizenkét órától egyig; ekkor még az éji őr sem jár az utcán, mert a kísértetek ráijesztettek.
Vissza