Az eladó birtok/A szelistyei asszonyok/Galamb a kalitkában

Előszó

Részlet a könyvből:
Tudják-e, mi az ujság? Eladó a Bogárka! Bogárkának hívják a peresznyei 128. sz. telek jegyzőkönyvben foglalt jószágot, mely a Patáncsy Pál nevén áll. Mindössze kétszáznégy katasztrális hold. Csak ennyit mond ridegen a telekjegyzőkönyv, a „Tudás könyve".
De aki természetben látja a kis birtokot, az már a paradicsomon se fog csodálkozni, ha véletlenül odajut. A dombon fenyőerdő, vegyítve itt-ott őstölgyekkel. Ezek valamikor Árpád idejében lehettek süvölvény fácskák. A domb meneteles részén nagy darab szőlő, amelyre még rá nem talált se a filloxera, se a peronoszpora.
Alant a völgyben van a rét, kövér, sokat jövedelmező. A vidéken az „Isten szakállának" hívják a rétet: az is az. Gyorsan nő, minduntalan borotválni kell. Négyszer kaszálnak ott egy esztendőben.
A rétet kanyargó tiszta patak szeli ketté, mely egy kidőlt-bedőlt zsúpfedeles malmot hajt, de csak mikor ereje van hozzá. Tisztes régi fickó ez a malom, sok hasznot már nem hajt. Hanem amint elszaladnak ezek a bolondos évtizedek és évszázadok, mintha csak a talpuk viszketne, jól esik látni, ha valaki vagy valami megköti magát, hogy ő bizony a szentnek se megy az időkkel és itt marad.
Hát eladó a Bogárka. Mekkora forrongást idézett az elő a környéken. Eladó, eladó, meg lehet szerezni. Bankóért, aranyokért ideadják. Azt a csodaszép birtokot, az erdőt, a szőlőt, a malmot, az „Isten szakállát".
De mikép lehetéges ez? Hogy jutott idáig Patáncsy, mikor sem nem iszákos, sem nem kártyás? Hogy nem fáj a szíve megválni Bogárkától? Dehogy nem fáj, dehogy, hanem ha kénytelen vele. Hogy miképpen történt? Vissza