Az egységes magyar gyorsírás tankönyve I.

Előszó

Az egységes magyar gyorsírásnak a középiskolákban kötelező rendes tárgygyá való tétele és az egységes magyar gyorsírás alapokmányának 1932. július hó 12-én kelt kiegészítései és módosításai következtében új gyorsírási tankönyv kiadása vált szükségessé. Amikor a Szent István-Társulat megtisztelő kérésére ennek az új gyorsírási tankönyvnek megírására vállalkoztam, szemem előtt az egységes magyar gyorsírásnak egy olyan, kimondottan tankönyvszerű feldolgozása lebegett, amelynek segítségével nemcsak a gyorsíráselméleti képzettséggel rendelkező egyének sajátíthatják el játszi könnyedséggel ezt a kiváló gyorsírási rendszert, hanem lehetővé teszi, hogy a kötelező tanítás keretében az esetleges betegségek miatt mutatkozó hiányokat még az elégséges előmeneteld tanulók is minden különösebb nehézség nélkül maguktól is pótolhassák. Ez a magyarázata annak, hogy könyvem az anyag beosztása és feldolgozása tekintetében lényegesen különbözik az egységes magyar gyorsírás eddig megjelent tankönyveitől.
Az anyagot úgy osztottam be, hogy minden egyes leckére két órát, egy ú. n. elméleti és egy gyakorlati órát számítva is bőven maradjon idő az összefoglaló ismétlésekre és a tantervben előírt követelmények eléréséhez szükséges kellő gyakorlásra. A házi feladatok rendszeresítése és az eddigi sablónos, egyszerűen csak mechanizáló eljárástól eltérő módszeres feldolgozása a tanulók otthoni munkájának tudatosabbá és eredményesebbé tételét célozza.
Az olvasási gyakorlatok anyagának összeállításánál két szempont vezetett. Egyrészt Wagner József dr. egyetemi lektor felfogásához híven «az összefüggéstelen mondatok tarka halmaza helyett» az összefüggő szövegeket részesítettem előnyben. Másrészt pedig arra törekedtem, hogy a szövegek nevelő hatásuk mellett a tanulók szellemi látókörének fejlesztéséhez is hozzájáruljanak.
Hogy a magam elé tűzött célokat mennyire sikerült könyvemben megvalósítanom, annak eldöntése mt. tanártársaim jóindulatú ítéletére tartozik. Azonban, hogy ennyire is sikerült, ezért a legőszintébb köszönettel és hálával tartozom Traeger Ernő dr, őméltóságának, a gyorsírási ügyek magyar királyi kormánybiztosának. Traeger Ernő dr. őméltósága ugyanis a legnagyobb készséggel és lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésemre mindazt az anyagot, amire a munka haladéktalan megindításához és zavartalan, fennakadás nélküli folytatásához szükségem volt. Másrészt pedig az ő meleg érdeklődése is igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a rendelkezésemre álló, aránylag rövid idő alatt is teljes egészükben iparkodtam érvényesíteni az egységes magyar gyorsírás életbeléptetése óta ennek a rendszernek középiskolai tanítása közben szerzett bő tapasztalataim tanulságait. Őszinte köszönettel és hálával tartozom továbbá Schütz Antal dr. piarista egyetemi tanár őméltóságának, aki didaktikai és módszertani szempontból volt szíves átnézni tankönyvem tervezetét és az egyes leckék beosztását. Az ő bátorító jóváhagyásának köszönhető, hogy eredeti elgondolásomhoz híven Fogalmazási gyorsírásom tankönyv jellegének kidomborítására mindvégig következetesen ügyeltem.
Legyen szabad külön is hálás köszönetemet tolmácsolnom Bálint Antalnak, az Irodai Gyorsírókat és Gépírókat Vizsgáló Országos Bizottság elnökének, aki a kultuszminiszteri rendeletben az írásegység biztosítása céljából előírt előzetes bírálat munkáját végezte. Bálint Antal ezt az igazán fárasztó munkát nemcsak lelkiismeretes alapossággal, hanem olyan lekötelező előzékenységgel és gyorsasággal végezte, hogy munkám e miatt sem szenvedett egy pillanatnyi fennakadást sem.
A tankönyv ízléses és gondos kiállítása a Szent István-Társulat áldozatkészségét dicséri. A szép sztenografálás Winkelmann László érdeme. Odaadó munkájáért ez alkalommal is hálás köszönetet mondok. Ezek után könyvemet mt. tanártársaim és a magyar gyorsíró ifjúság megértő szeretetébe ajánlom. Vissza