Az egykéz

Előszó

Amióta az 1931. évi gazdasági válság végigsöpört a világon és nyomában recsegni-ropogni kezdtek győztes és legyőzött országok gazdasági eresztékei, azóta nemcsak nálunk, de minden államban jobb és újabb orvosszereket keresnek a gazdasági élet elméleti és gyakorlati tudósai. Kétségtelen, hogy új helyzet előtt állunk, mint a világháború óta már annyiszor és a megbolygatott gazdasági erők állandó kilengéseket mutatnak. Magyar vonatkozásban esztendők óta a kötött gazdálkodási rend áll az érdeklődés első vonalában és ezzel a kötött gazdálkodási renddel, a szervezett értékesítéssel és az egykézrendszerrel szemben a vélemények ezerfélesége nyilatkozott meg. A fogalmakat még nem sikerült teljesen tisztázni, győztes és legyőzött, több, vagy kevesebb gazdasági szabadsággal dolgozó államokban nap-nap után látjuk, hogy maguk sincsenek száz százalékig tisztában a tennivalókkal. Egyik oldalon a szabadságot, a korlátozások megszüntetését sürgetik és annak minden előnyét felsorakoztatják álláspontjuk igazolására, a másik pillanatban azonban már maguk is védelmi állásba helyezkednek és ugyanarra az útra lépnek, amelyet elméletben a legélesebben kifogásolnak. Hol itt a határ, hol ott a józan belátás, hol van az a felkészült gazdaságpolitikus, vagy gazdasági tudós, aki ellentmondást nem tűrő hangon, a lélekből jövő meggyőződés komoly és felelősségteljes szavaival mutat irányt a jövő gazdasági fejlődése felé, vagy aki határozott formában meri kijelenteni, hogy minden, amit eddig cselekedtünk, helytelen, igazságtalan, oktalan és rossz volt? Amennyire szerény erőnkből telik, ebben a könyvben akarunk választ adni napjaink egyik legtöbbet vitatott, legtöbbet támadott problémájára, arra, hogy mi történt az elmúlt esztendők során a mezőgazdasági értékesítés szervezése, a gazdasági megkötöttségek bevezetése, az egykézrendszer kiépítése terén és hogy az államnak joga volt-e hatalmi befolyását érvényesíteni a gazdasági élet különböző területein. Nehéz időket élünk, egyre újabb és újabb kérdések vetődnek fel és követelnek megnyugtató elintézést. Ezek között előkelő helyet foglal el a kötött gazdálkodás, benne a szervezett értékesítés mai rendje és az egykéz-rendszer. Honnan indultak el ezek a problémák és igazolták-e azokat, akik részint kényszerűségből, részint előrelátásból, részint pedig egy magasabb gondolat szolgálatában keresik a kibontakozás útjait?
Az egyik legismertebb párisi gazdaságpolitikai újság, az Agence Economique et Financiére nemrégiben érdekes cikket közölt a magyar gazdasági viszonyokról és ebben a cikkben többek között azt fejtegette, hogy a magyar külkereskedelmi politikának módosítania kellene eddigi szempontjait, szakítania kellene a mesterséges és irányított árpolitika és általában a kötött gazdálkodás rendszerével. Felhívta a figyelmet még arra is, hogy Magyarország ne mulassza el az alkalmas időpontot a szabadforgalom kereteibe való beilleszkedésre. Az egyébként kitűnő cikk megfeledkezett arról, hogy gyakorlati szempontból a szükséges tennivalókat bővebben körülírja és meghatározza. Az elméleti megállapításoknak azonban önmagukban is van bizonyos érdekességük, mert olyan oldalról jönnek, ahol a kereskedelmi és gazdasági megkötöttségeknek egész sorozatát láttuk a világgazdasági válság kitörése óta és látjuk ma is, ha leülünk tárgyalni a zöldasztalhoz és amikor kijelentjük, hogy a magunk részéről hajlandók vagyunk a megkötöttségeken lazítani, ha a szembenálló szerződő fél részéről ugyanez a törekvés komoly formában jelentkezik. Hogy ebben az esetben azonnal a példánál maradjunk, Franciaország például ma is a beviteli kontignensnek tömegét alkalmazza nemcsak velünk, de mindazokkal az országokkal szemben, amelyekkel kereskedelempolitikai megállapodása van. Érthető tehát, hogy a komoly magyar gazdasági közvélemény kellő értékére szállította le ezt a jó tanácsot és változatlanul arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magunk részéről minden olyan kezdeményezést, amely a gazdasági élet megkötöttségét lazítani igyekszik, támogatunk, de a kezdeményezésnek nálunk hatalmasabb országok részéről kell megindulnia. Vissza