Az egyházi ének kezdetei

Előszó

BEVEZETÉS.
Gevaert mondja az egyházi ének első korszakáról: «A liturgikus ének legrégibb emlékei arra a korszakra nyúlnak vissza, amikor a latin egyházban a nyilvános istentisztelet maradandó kereteket kezdett kapni: a 4. és 5. század határára. Korábban a keresztény ének, mint maga a liturgia is nagy részben, - terra incognita ; szolgálat szónoki eszmefuttatások anyagául, lehet erőltetni rá többé-kevésbbé szellemes feltevéseket : de ez értéktelen a történeti kutatás számára». Tanulmányomban ennek a terra incognita-nak szeretném egyházzenei képét megrajzolni.
A cél elérésére két út kínálkozott.
Az egyik : későbbi századok irodalmi emlékeinek összegyűjtése alapján aránylag pontosan meg lehetett volna rajzolni az ősegyház zenei képét. A nagy egyházatyáktól kezdve a keresztény irodalom elég adatot szolgáltat az előző kor zenéjére ; hiszen a 4-5. század kezdi a nyugodt életlehetőségek birtokában részletesen taglalni a keresztény tant és szertartást. Ez volt tehát az első, hálásabb, talán teljesebb képet nyujtó kutatási lehetőség.
A másik út fáradságosabb, de érdekesebb és talán értékesebb is: összegyűjteni magának az egyházi ének első korszakának irodalmi utalásait. Igy egyrészt teljes hűséggel rajzolódik ki előttünk a kor külső zenei képe, másrészt abba is betekintést nyerünk : mit jelentett az ének az őskeresztény kor lelkivilágában? Tanulmányom ezt az utóbbi utat követi. Vissza