Az egyház és a munkásmozgalom Svédországban

Előszó

Részlet:

Az egyház az evangyéliomból él, de az evangyéliomért is. Ezért vezeti szent nyugalom, de egyúttal sarkalja is a szent nyugtalanság, a szeretet nyugtalansága. Ez utóbbi felett nyugszik az Úr üdvözítő kényszere, hogy szakadatlanul tovább munkálkodjék. Nem szabad megállapodnia a mult emlékei mellett, elfeledve a jelent s nem szabad úgy elmerülnie a jelenben, hogy megfeledkezzék a jövőről.
Az egyház munkája tele van feszültséggel, mint minden élet. Nem szabad úgy tekintenie munkarendszereit és munkaformáit, amelyeket bizonyos időben alkalmazott, mintha azok végérvényesek lennének és elegendők minden korszak számára. A gondolatvilág és társadalmi élet változásai időről időre új feladatok elé állítják, vagyis helyesebben nagy feladatának új formái elé, hogy az evangyéliomot az emberekhez eljuttassa. Éber valóságérzettel és a szeretet találékonyságának gazdagságával, türelmetlenség és álmosság nélkül kell szemébe néznie azon új feladatoknak, amelyeket a fejlődés élte útjába helyezett. A munkásmozgalom egy ily új feladatot jelent, sőt talán a legnagyobbat, amely a legújabb korban az egyházra szakadt. A következő sorok célja az, hogy főbb vonásaiban ismertessem az egyház törekvéseit, céljait, e feladat megoldása körül. Mi főleg az 1910-1915. évek közé eső idővel foglalkozunk. Ezzel nem mondjuk azt, hogy nem volna érdekes elbeszélni az ezen korszakot megelőző időszaknak hasonló törekvéseit. Ellenkezőleg, ha az egyháznak a szociális kérdéssel szemben tanúsított állásfoglalásáról történelmi tanulmányt írnánk, nagyon csábító feladat lenne 1880-tól kezdve foglalkozni vele. A számunkra kimért tér miatt csupán a fentjelzett ötévi időtartamra szorítkozunk. Terjedelmesebb rajzhoz nagyobb tanulmányra volna szükség. Vissza