Az egyetlen út

Fülszöveg

"Jobb állva meghalni, mint térden állva élni!" - Dolores Ibárrruri, a spanyol szabadságharcosok Pasionariája e gondolat jegyében élt, dolgozott, küzdött Spanyolország függetlenségéért, szabadságáért. Élete szakadatlan harc az egyetlen úton, amely a spanyol dolgozó osztályok felszabadulásához, emberi életéhez vezet.
Harc a nyomorúságos bérért, amely alig ment meg az éhhaláltól; bűzlő barakkok helyett emberi lakhelyekért; harc a tüdőbaj és a korai halál ellen, a babonák és a középkori sötétség ellen, mely a Spanyolországban mindenható katolikus egyház jóvoltából még a tüdőbajnál is jobban pusztít; harc a monopóliumok urai és a földesurak ellen, a csendőrök ellen - az egész embertelen feudálkapitalista rend ellen egy új, jobb társadalomért; harc a nemzetközi fasizmus ellen a munkásegységért, a népfrontért, a köztársaságért, Európa békéjéért. Mert mint Pasionaria mondotta:
A mi harcunk nem egyszerűen polgárháború, mi egész Európa békéjéért és szabadságáért harcolunk. Ha az európai országok nem nyújtanak segítséget Spanyolországnak, ha engedik összezúzni a spanyol népet, úgy maguknak kell majd nagyon kedvezőtlen feltételek között háborút viselniük.
S a forradalomért, a fasizmus ellen felkelt nép hősi harca elbukott a nemzetközi fasizmus túlerejével szemben, mert a nyugati "demokráciák" benemavatkozási politikájukkal kiszolgáltatták Spanyolországot a fasizmusnak. A második világháború a bizonyíték rá, hogy milyen drága árat fizettek Európa népei azért, mert szociáldemokrata vezetőik elárulták még a polgári demokrácia érdekeit is.
"Az egyetlen út" nemcsak a szegény asztúriai bányász leányának, a spanyol szabadságharc és a kommunista párt egyik kiemelkedő vezetőjének élettörténete, hanem a spanyol nép függetlenségi harcának, a fasizmus elleni küzdelmének, a Nemzetközi Brigádok és a spanyol nők hősi helytállásának apológiája; mert Pasionaria alakja elválaszthatatlan a spanyol szabadságharc történetétől. Vissza