Az egyetemi könyvtárhálózat szervezetének elvi alapjai

Előszó

Részlet:
Csűry István
AZ EGYETEMI KÖNYVTÁRHÁLÓZAT SZERVEZETÉNEK ELVI ALAPJAI
1. A problémakör időszerűsége és bonyolultsága
1945 után, a széles néptömegek kulturális igényeinek kibontakozásával szoros összefüggésben - annak következményeként, de egyúttal fontos feltételeként is - a magyarországi könyvtárak nagyarányú spontán fejlődés e fejlődés tervszerű alakítására, a könyvtárügy korszerű szervezeti kereteinek létrehozására. E fáradozás eredményeinek összegezéseként jött létre az első átfogó könyvtári alaptörvény, amely nemcsak a működés és a szervezet addig kialakult korszerű formáit rögzítette jogszabályokban, hanem a további fejlődés útját is hosszabb távra megjelölte. Az alaptörvény általános rendelkezései megjelölik az országos szervezetet alkotó egységeknek: könyvtárhálózatoknak és könyvtáraknak feladatait, s e részterületek működésének korszerű szabályozását is előtérbe állítják. Ebben az összefüggésben jött létre az egyetemi és főiskolai könyvtárak szervezetéről szóló utasítás amely részint külföldi tapasztalatokra építve, főleg pedig a hazai egyetemi könyvtárak korszerű törekvéseit felkarolva, megszabja működésük legfőbb irányelveit. Az esetlegesség és spontaneitás jegyében végbement korábbi fejlődés tervszerű mederbe terelése érdekében meghatározza az egyetemi könyvtár funkcióját, feladatait, felügyeleti és igazgatási rendjét, belső szervezetét. Legfőbb vívmánya, hogy egy egyetem keretében működő összes könyvtárakat egy közös rendszer (a Magyarországon meghonosodott kifejezéssel élve: "hálózat") tagjainak tekinti, amelynek központja az egyetemi könyvtár. E hálózat keretében megvalósítható a különféle könyvtártípusok tervszerű és ésszerű kiépítése, illetőleg a meglevők működésének összehangolása és a megkívánt színvonalra való emelése, tehát mindazok a törekvések, amelyek a régi típusú egyetemi könyvtárnak a kor igényeit kielégítő megformálására irányulnak. Fejlődésük akkori stádiumában azonban nemcsak a tárgyi és személyi feltételek hiányoztak ahhoz, hogy az utasítás kereteit maradéktalanul meg lehessen tölteni konkrét tartalommal, hanem még az erre irányuló tervezés, az elvi előmunkálatok sem érlelődtek meg. Másrészt viszont az utasítás megléte most már nemcsak lehetővé, de éppenséggel feladatunkká teszi az elvi előkészítést, s az egyetemi könyvtárhálózatok működésének konkrét megtervezését.
De nemcsak most és nemcsak magyarországi viszonylatban időszerű az egyetemi könyvtári problémák rendszeres tanulmányozása. Az a tény, hogy a gyakorlati erőfeszítésekkel párhuzamosan (azokat kísérve vagy előmozdítva) mintegy háromnegyed századra nyúlnak vissza a témánk körül folyó irodalmi viták és vizsgálódások, nemcsak az elért eredmények számbavételét és felhasználását teszi lehetővé, hanem arra is utal, hogy az egyetemi könyvtárak működése állandóan súlyos problémákat vetett fel. Majd sor került a viták eredményeinek leszűrésére, az előtanulmányok monografikus összegzésére is. E monográfiák azonban az elért eredmények és kialakult nézetek közlése, a bevált megoldások terjesztése mellett nem feledkeznek meg a további feladatok, a nyitott kérdések számbavételéről sem. Így Wilson és Tauber terjedelmes monográfiájának záró fejezetében tíz olyan főbb egyetemi könyvtári problémakört tekint át, amelyek tanulmányozása a további fejlődés érdekében szükségesnek mutatkozik. E munka az Amerikai Egyesült Államok egyetemi könyvtári viszonyait vizsgálja, s amint az említett fejezetből kitűnik, a tőkés világ e könyvtári téren is vezető államában sem problémamentes az egyetemi könyvtárak élete és működése. Fejlett könyvtárszervezési megoldások bontakoznak ki az angol egyetemeken is, de az erőviszonyoktól és más esetlegességektől függően helyenként eltérő mértékben. Franciaországban két konferencia is foglalkozott az egyetemi könyvtárak problémáival (1933, 1955), megnyugtató tisztázásukhoz azonban a legutóbbi évekig sem jutottak el. Nyugat-Németországban hosszú évtizedekre visszanyúló viták és erőfeszítések ellenére még ma is individualista és anarchisztikus nézetek gátolják a racionálisan működő könyvtári szervezet létrejöttét. A többi polgári országban is többé-kevésbé hasonló kép térul elénk. Legtöbb eredményt a szovjet egyetemi könyvtárak értek el a racionális szervezet megalkotása terén, de a fejlődés ott is további nehézségeket rejt magában. Vissza