Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának jogi szabályozása

Előszó

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Külföldi Vendégeink! Dr. Kaltenbach Jenő úr a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1999 őszén meghívott a „Kisebbségek Európában" című nemzetközi tanácskozásra. Külföldi tartózkodásom miatt nem tudtam eleget tenni a szíves invitálásnak - csupán levélben köszönthettem a résztvevőket - és ezt őszintén sajnáltam. Utóbb megelégedéssel értesültem arról, hogy a tanácskozás - amelynek első ízben hazánk lehetett a házigazdája - eredményesnek és hasznosnak bizonyult. Nagy örömömre szolgál, hogy Kaltenbach Jenő úr ismét meghívott a most „Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának jogi szabályozása" címet viselő nemzetközi konferenciára, s hogy immár nem írásban, hanem személyesen köszönthetem a szervezőket és a résztvevőket, s szólhatok néhány mondatban a rendezvény kiemelkedő fontosságáról. Különös jelentőséget ad a tanácskozásnak, hogy a hátrányos megkülönböztetés mint sajátos és sajnálatos jelenség a második világháború óta született alapvető fontosságú nemzetközi jogi egyezmények széles körű elfogadottsága ellenére sem szűnt meg, sőt: időről időre újabb és újabb formákban tűnik fel a világ szinte valamennyi országában. Nem kivétel ez alól a harmadik Magyar Köztársaság sem, hiszen tudjuk és érezzük, hogy a diszkrimináció része mindennapjainknak, amely a demokratikus átalakulás útját választó Magyarország számára óriási kihívásokat jelent. E kihívások alapvetően két tőről fakadnak: a hátrányos megkülönböztetés felszámolását várja tőlünk a demokratikus államok közössége és különösen az az Európai Unió, amelyben szeretnénk elnyerni - önmagunkhoz és az uniós országokhoz egyaránt méltó - helyünket. A diszkrimináció - amennyiben ez a latin eredetű kifejezés az alkotmányunk szóhasználatával élve az emberek faji, bőrszín, nemzetiségi, vallási vagy egyéb helyzete szerinti hátrányos megkülönböztetését jelenti - felszámolása a saját önbecsülésünkből eredő kötelezettséget jelent, olyan erkölcsi parancsot emel számunkra, amelynek megszegése alól nincs feloldozás. Vissza