Az Egri Képtár

Előszó

„Kiki áldozzon mivel tud. A jó hazafiság első erény, első kötelesség. Szívvel, ésszel, értékkel tölthetjük ezen édes kötelességet. Háromszor boldog ki mind a hárommal áldozhat! Háromszor átkozott ki mind a hárommal bír és egyikkel sem cselekszi". Kisfaludy Sándor: Kesergő szerelem, Előszó XVI. Budán 1804
E fenti gondolat jegyében indult az Egri Képtár története. Aszalay József az első adományozó választotta mottójául. A gyűjtemény közel 130 éves története és megsejthető jövője okán üzenete mára sem vesztette érvényét. Az egri múzeumok és muzeális gyűjtemények történetéről számos, a témát alaposan föltáró, levéltári kutatásokra épülő fontos tanulmány jelent meg az elmúlt évtizedekben. Főként egri kutatók munkája révén ismerhettük meg a Pyrker Képtár, az Érseki Líceumi Gyűjtemény és Eger város közgyűjteményeinek részletes történetét. Az alábbi sorokban a magunk részéről kiemelkedő fontosságot tulajdonítunk annak, hogy felidézzük azoknak a személyiségeknek, főpapoknak, gyűjtőknek, muzeológusoknak és művészettörténész szakembereknek az emlékét, akik az Egri Képtár gyűjteményét fölállították, azt formálták, gondozták és fejlesztették az elmúlt közel 130 esztendő alatt. A külföldiek számára Eger az újabb korban, mint napjainkban is, elsősorban barokk művészeti emlékeiről, borairól és gyógyfürdőiről ismert. Honfitársainknak Eger városáról általában a török elleni harc emléke, az 1552-es dicsőséges győzelem helyszíne, az egri vár jut az eszébe. Kevesen tudják, hogy 1958 óta szinte folyamatosan itt, e történelmi helyszínen az egri várban látható az Egri Képtár állandó kiállítása. A képtár anyaga a hazai nagyközönség és a művészettörténet kutatás számára egyaránt kevéssé ismert. Műveltebb kútfőkkel is megesik, hogy az Egri Képtár gyűjteményét azonosítják, összekeverik Pyrker János László (1772-1847) egri érsek nagyhírű kollekciójával. Azzal a gyűjteménnyel, amit Pyrker 1836-ban az alapítandó Nemzeti Múzeum számára felajánlott. Az egriek azóta is keresik az érsek döntésének magyarázatát. Hosszú ideig élt az az elképzelés, hogy Pyrker sértődöttségében, az egriek iránti csalódottságában tette ezt. Kétségtelen tény, hogy egy politikailag konzervatív, erősen aulikus mentalitású főpap és a városi reformkori ellenzék szándékai sok területen ütköztek. Ma valószínűbbnek tartjuk, hogy Pyrker az 1836-os országgyűlésen, miután a rendek megszavaztak a Nemzet Múzeumának fölállítására ötszázezer forintot, úgy érezhette gyűjteménye fölajánlásával teheti a legjobb szolgálatot a hazának. Annak ellenére tette ezt, hogy egy nyilvános műcsarnok számára építtette az érseki palota déli szárnyának emeletét. A gyűjtemény azonban egészen 1845-ös elszállításáig eredeti helyén Egerben volt látható. Vissza