Az égig érő almafa

Előszó

BEVEZETŐ
A népmese a legősibb irodalmi műfaj. Szerzője ismeretlen, hiszen közösségi alkotás. Ahányan mesélik, annyiféleképpen alakítják, változtatnak rajta, csiszolják, mígnem egy-egy népmese önmagában kerek, tökéletes alkotássá válik A maguk tiszta egyszerűségében örök értékű alkotások. Az általános írásbeliség előtti századokban, évezredekben a mese a világ megismerésének forrása, erkölcsi szemléletének alakító eszköze volt. Őseink igazságérzetének megfelelően a mesében a gonosz erőkkel szemben mindig a jó és az igazság győzedelmeskedett.
Mesét hallgatni, olvasni a globális kultúra világában is gyönyörűség. Saját gyermekkorom legszebb emlékei közé tartozik, mikor esténként lámpaoltás után apám mesélni kezdett s népes családját a tündérmesék világába varázsolta. S amikor már nyolcvanadszor is kizöldülnek életem fájának levelei, pihentetőnek, akár Nobel-díjas író regénye helyett, ma is inkább egy-egy mesekötetet húzok ki a könyvespolcomról.
A kötet címében ott szerepel: - Őrtilosi mesék, habár hasonló mesékkel az ország más tájain is találkozhatunk. Ugyanis, ahogy Balogh Mátyás az egyik legjobb őrtilosi mesemondó megfogalmazta: - Hetvenhét ága lehet a mesének Az őrtilosiak azonban nemcsak azért lehetnek büszkék ezekre a mesékre, mert itt és a hozzátartozó Szentmihályhegyen, valamint a közeli Beleznán kerültek lejegyezésre, hanem azért is, mert a helyi mesemondók a máshol is felbukkanó mesemotívumokat vidékünk igényei szerint alakították, sajátos kulturális ízlésvilágnak megfelelően formálták, másutt nem található köntösben teremtették újjá és örökítették át.
Közben e meséknek a változatai földrajzi térben Európán keresztül Skóciától Indiáig terjednek. A homályba vesző időben egy-egy motívum évezredek mélységeiből bukkan fel ismét. A több közül példának csak egyet említenék: - A megvakított egyszemű Bolván, a juhainak hasába kapaszkodva menekülő mészáros meséje szinte azonos a kétezer éves antik korból ismert Polüphémosz alakjával, amelyet a görög Homérosz énekelt meg Odüsszeusz kalandjaiban.
A gyűjtés idején, az 1950-es években a községben még nem volt villany, újságot csak értelmiségiek járattak, rádió is csak mutatóban akadt a faluban. Akkor még fontos szerepe volt a szóbeliségben élő történeteknek, és szinte minden felnőtt tudott mesélni. Ki jobban, ki kevésbé, megszépítve a maguk körüli szegénység sivár világát. A legjobb mesélők akár napokig sem fogytak ki a csodás történetekből. Sajnos, abban az időben magam sem ismertem föl igazán ezeknek a meséknek az értékét. Ha valamely tudományos intézmény segített vagy ösztönzött volna a gyűjtésre - meg, hogyha időm, erőm és pénzem is lett volna rá akár több kötetnyi mesét is átmenthettem volna a mai internetes világ számára, no meg remélhetően a bennünket követő, jövő nemzedékeknek.
Bizonyos vagyok benne, hogy azokban az évtizedekben ugyancsak kötetnyi mesét lehetett volna még feljegyezni a szomszédos Zákányban, Beleznán, Kollátszegen, Vissza

Fülszöveg

Az elmúlt években a nagy magyar mesegyűjtemények mellett, számos újabb regionális mesekötet gazdagította irodalmunkat. Az égig érő almafa című kötet új, eddig fehér foltnak számító vidékről, a Dráva és a Mura folyó találkozásának környékéről gyűjtött mesevilágot tárja az olvasó elé. A kötet az itt élő magyarok, horvátok, beás- cigányok által magyarul tovább adott meséit tartalmazza. Ezekben is találkozhatunk a más európai mesékből is ismert tündérekkel, a többfejű sárkánnyal, varázslatos fordulatokkal, az igazság győzelméért küzdő szegény legénnyel, a házsártos asszonnyal, a furfangos cigánnyal és az ostoba ördöggel, a ravasz rókával, valamint legendákkal, melyekben a Földön vándorló Isten a fösvény embereket bünteti. Egyes motívumok változatai az egész országban ismertek, eredetük esetleg az ókor világában keresendő, vagy a Balkán felől érkezhettek, olyan is található, amelyet kétségtelenül egykoron a két folyón az Alpokból fát úsztató tutaj osok hozhattak idáig.
E mesekönyvet jó szívvel ajánljuk, s azzal a szándékkal bocsátjuk útjára, hogy a gyermekek és a felnőttek egyaránt örömmel forgathassák és a tudományos kutatásnak is hasznára legyen! Vissza