Az éghajlattan elemei növénytermesztők számára

Előszó

A földkerekség népsűrűségi térképére vetett egyetlen pillantásunk észreveszi, hogy egyes vidékeken csak egy-két ember él egy négyzetkilométernyi területen, máshol pedig ugyanekkora földdarabon 50-100, sőt ennél is több lakos talál megélhetést. Ha a népsűrűség térkepét az éghajlat térképeivel összevetjük, az érdekes jelenség legfőbb okát azonnal kétségkívül megállapíthatjuk : a ritkán lakott területeken (sarkvidékek, sivatagok, magas hegységek) a szélsőséges éghajlat nehezíti meg, vagy teszi egyenesen lehetetlenné az emberi életet, a sűrűn lakott területeken (Nyugat-Európa, Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kelet-Kina) ugyancsak az éghajlat segíti elő és könnyíti meg az ember gazdálkodását és boldogulását. Az éghajlat a táplálék előállításának, az élelmiszer-termelésnek legfontosabb tényezője, az éghajlat kényszeríti az embert hajlék építésére és ruházat viselésére, az éghajlat teszi ezeknek megszerzését könynyűvé, nehézzé, vagy lehetetlenné az ember számára.
Az ember életében és legfontosabb tevékenységeiben ily nagy, sokszor döntő szerepet játszó természeti megnyilvánulás nemcsak méltó megismerésünkre, hanem tanulmányozása kívánatos az ember számára, a termelő és méginkább a termelést irányító szakember számára pedig elengedhetetlenül szükséges. Az éghajlatot ugyanis emberi erővel megváltoztatnunk, kívánságainknak megfelelővé alaktanunk lehetetlen, ezért alkalmazkodnunk kell hozzá, ez pedig csak mibenlétének, tényezőinek és törvényeinek pontos ismeretében lehetséges.
Az éghajlattan (klimatológia) a légkör jelenségeit kutató és tárgyaló tudománynak, a légkörtannak egyik főága, a másik főág az időjárástan (meteorológia). Mindkettő számos mellékágra, részben alkalmazott tudományágakra is oszlik. Vissza