Előszó
A több mint 10 éve indult rendszerváltozás célja az ország keleti típusú, azóta zsákutcának bizonyult fejlődési pályájának átállítása egy jobb életminőséget biztosító „nyugati" mintára. Ez társadalmi berendezkedésként a proletárdiktatúrának a polgári demokráciára való cserélését, illetve a tervgazdaságnak a piacgazdaságra való átállítását jelenti, de mi - tízmillióan - valójában nem társadalmi-gazdasági modellt, hanem életminőséget akartunk váltani.
A rendszerváltozás 10 éve az ország közállapotaiban az elmúlt években meghozta a várva-várt eredményeket, az ország a mindennapjaiban, küllemében, „élhetőségében" kezd felzárkózni Európához. Előbb a bankok portálja lett ugyanolyan, mint a „Máriahilferen", majd benzinkútjaink, bevásárlóközpontjaink, irodaházaink csatlakoztak Európához, és észrevétlenül eljutottunk oda, hogy rácsodálkozás nélkül lépjük át a hegyeshalmi határt.
A rendszerváltás kényszerű áldozatai lassan meghozzák gyümölcsüket, de van egy terület, amely kimaradt ebből: mindezt az általános javulást nem érezzük az egészségügyi ellátás megélhető színvonalában. Amíg az egész ország "lelakott", szürke és másodosztályú volt, addig nem volt feltűnő ugyanez az egészségügyben is. Ma, amikor a bankok után a bevásárlóközpontoktól a benzinkutakon át a középületek, közintézmények sora vált európai minőségűvé, kórházaink, rendelőink állapota még szembetűnőbb, és ez napról-napra, egyre nehezebben viselhető. De ugyanez igaz az attitűdre is: lakosból lassan polgárrá válunk, de az egészségügy paternalisztikussága - így kiszolgáltatottság-érzésünk - nem sokat változott. Piros útlevéllel a zsebünkben (inkább a BM fiókjában...) nem volt feltűnő, hogy a kórházban is csak "ketteskék" vagyunk, de ma már nem tűrünk el mindent, sőt: szeretnénk kapni valamit a pénzünkért.
Mindez azt eredményezi, hogy az egészségügyben nem csak a belső feszültségekkel, a finanszírozási problémákkal, megoldatlan bérhelyzettel, a vészesen súlyosbodó nővérkérdéssel kell szembenézni, de a növekvő elvárások miatt egyre nő a betegek elégedetlensége is az egészségüggyel szemben. Ma már nemcsak emberi módon akarunk élni, de legkiszolgáltatottabb helyzetünkben, betegségünkben is valami hasonlót szeretnénk.
Vissza