Az egerek csengője

Előszó

Furcsa dolog mesekönyvhöz előszót írni. Csakhogy az, amit most a kedves érdeklődő a kezébe vesz, nem is annyira mesekönyv, mint inkább óvodapedagógusoknak és óvodáskorú gyermekek szüleinek szóló útmutató. A benne található 11 + 1 dramatizált mese - avagy bábjelenet - a kicsinyek szórakoztatásán kívül arra is szolgál, hogy bemutassa: hogyan lehet ismert meséket - a népmeséktől klasszikus és kortárs meseírók művéig - dramatizálni és báb- vagy gyermekszínpadon megjeleníteni.
A szocializálás szerencsés esetben az óvodában vagy a napköziben veszi kezdetét, amikor is a gyermek először szakad el naponta, hosszabb-rövidebb időre az otthoni környezettől, hogy a családtagok, rokonok és jó ismerősök körén kívül már - úgymond - „idegenekkel", vagyis az óvónővel, óvodai személyzettel, számára ismeretlen gyermekekkel találkozzék, azaz a család addigi „központi személyiségéből" a kollektíva, a csoport egyik tagjává váljék.
Az ilyen értelemben felfogott szocializálódás egyik fontos eszköze a kommunikálás, vagyis annak az emberi képességnek a kibontakoztatása, hogy gondolatait, érzelmeit és kívánságait környezetének a tudomására hozza, s ugyanakkor a környezetéből érkező információkat (nyelvi és metakommunikációs jelzéseket) felfogja, és megfelelően értelmezze. Ezen a szinten dől el, hogy az egyén a későbbiek során milyen mértékben lesz képes helyt állni az iskolában, majd felnőttként is különféle helyzetekben. Ezért helyez az iskoláskor előtti nevelés és oktatás keretprogramja olyan nagy súlyt az anyanyelvi készségek és a kommunikatív képességek fejlesztésére, egyértelműen kimondva: „Fejleszteni kell azokat a kommunikációs képességeket, amelyek alapul szolgálnak az iskolai tanulmányok eredményességéhez... [minthogy] csak abból a gyermekből lesz jó beszélő és jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére" (Mikes Melánia-Juhász Éva-Bálizs Jutka: -Süss fel, nap. Óvónői kézikönyv. Belgrád, 1997.) Vissza