Az ég falára (dedikált példány)

Fülszöveg

1966-ban jelent meg Bella István első verseskötete: Szaggatott világ. Már közel egy évtizede verselt, s "húsz évén, táltos paripán / rugaszkodik tágas mezőkig", s ez a költő-paripa "rúg, ágaskodik / izmaiban a fékevesztett szabadság" lendületével, a "fiatalság, forradalom" lobogásával. A második kötet három évvel későbbi: Az ifjúság múzeuma. Nosztalgikusan búcsúzó hangulataival ifjúsága világát méri fel, s benne önmagát, költői elhivatottságát. Verssé-költészetté érleli azt a megmásíthatatlan belső érzést-tudatot, hogy élni és költőnek lenni számára egy és ugyanaz. Aztán hat év szünet következik. S 1975-ben a hetedik kavics: a poklokat megjárt férfi szenvedéseiből építkező és attól megtisztuló líra, mely már kizárólagosan Bella István hangja. Meglepetés volt lírájának katartikus mélysége, tisztasága, erőteljes, pontos, kíméletlen szenvedés- és vállalástudata. S ugyanakkor a játékosság, könnyedség, a számtalan nyelvi lelemény. Két év elteltével olvashattuk negyedik kötetét, az Igék és igák címűt. Lírai énjének erőteljes és sokirányú kitárulkozása jellemezte ezt a könyvet. Költői motívumait megőrizve, saját "hagyományait" tovább építve vált nyitottabbá, befogadóbbá. S feladatának érezte a "mindent magammá mondani" lírai magatartást. Tovább őrzi személyes sorsának és a magyar történelemnek örökségeit, de egyre gazdagabban telíti korunk valóságával, a jövővel. Így kapott minden korábbinál egyetemesebb érvényű kifejezést lírája a két éve megjelent Az emberi délkörön c. kötetében. Halállal, betegséggel, fenyegetettséggel szembetalálkozva emberiség méretűvé tágul és mélyül költészete. Ezrét oly fontos számára a kérdés: "Tudsz- e még világul / Földül, Európául / édenemen tudsz-e / tudsz-e még hazámul".
Bella István lírája "emberiségül" és "életül" szól hozzánk. Vissza