Az éden kertje/Az első emberpár

Előszó

Ha Janson Gusztáv irásait olvassuk, hiábavaló minden igyekezetünk, hogy egyik-másik helyen az író személyével találkozzunk s műveinek egyik pontjára sem tudunk rámutatni mint olyanra, melyben az író önmagát adja, melyben ráösmernénk, hogy ime, ilyen volt mint ember, itt a saját ifjúságáról ír, ilyen volt a családi élete, az otthona.
Egyszerű, derűs életbölcsesség jellemzi munkáit, közvetlen, határozott, természetes életösztön, tiszta, mindekit felölelő fantázia, ragyogó stílus.
Sockholmban született 1866 augusztus 2-án, apja kereskedő volt, nagyszülei kisbirtokosok. Stockholmban égezte iskoláit, nagy hajlamot árult el a latin nyelv iránt, festő akart lenni, rajzolni tanult, erseket írt...
Mint jómódú ember fia, nem ösmerte a nélkülözést ; de mint művész és mindenkor adni kséz ember, az anyagi nélkülözésekkel is megösmerkedett. Feltűnést keltő cselekedetek nélkül, megpróbákozott sok mindennel, Mint könyvelő működött néhány éven át Vastmanlandban, komolyan foglalkozott a szinészi pályára való áttérés gondolatával, szini iskolába járt, majd egy stockholmi újság szerkezstőségénél töltött néhány hónapot, s közben kisebb elbeszéléseket írt a napilapok számára.
Harminc éves korában adta ki "Pelle" 1895 című munkáját s a szüli házban írta meg "Nils Dobblare" című történelmi regényének első kéziratát. A Gernadt-féle kiadóvállalat csődjénél, mely vállalatnál alkalmazásban is állott, elvesztette anyai örökségét s e vállalatnál ösmerkedett meg nejével, a svéd írónővel, szül. Hagberg Emmy-vel. Nejének "Élvehalva" című munkájában talál csak a beavatott az író életére vonatkozólag némi utmutatást, ami saját munkáiból teljesen hiányzik. Ösmeretségük első ideje alatt írta "Az éden kertje" (1900) című munkáját és "Ábrahám áldozata" című könyvének honoráriumából mentek nászutra. Vissza