Az éden kertje

Előszó

Ha Janson Gusztáv írásait olvassuk, hiábavaló minden igyekezetünk, hogy egyik-másik helyen az író személyével találkozzunk s műveinek egyik pontjára sem tudunk rámutatni mint olyanra, melyben az író önmagát adja, melyben ráösmernénk, hogy ime, ilyen volt mint ember, itt a saját ifjúságáról ír, ilyen volt a családi élete, az otthona.
Egyszerü, derüs életbölcsesség jellemzi munkáit, közvetlen, határozott, természetes életösztön, tiszta, mindent felölelő fantázia, ragyogó stílus.
Stockholmban született 1866 augusztus 2-án, apja kereskedő volt, nagyszüléi kisbirtokosok. Stockholmban Végezte iskoláit, nagy hajlamot árult el a latin nyelv iránt, festő akart lenni, rajzolni tanult, verseket írt...
Mint jómódú ember fia, nem ösmerte a nélkülözést; de mint művész és mindenkor adni kész ember, az anyagi nélkülözésekkel is megösmerkedett. Feltünést keltő cselekedetek nélkül, megpróbálkozott sok mindennel. Mint könyvelő müködött néhány éven át Västmanlandban, komolyan foglalkozott a színészi pályára való áttérés gondolatával, szini iskolába járt, majd egy stockholmi újság szerkesztőségénél töltött néhány hónapot, s közben kisebb elbeszéléseket írt a napilapok számára.
Harminc éves korában adta ki „Pelle" (1895) című munkáját s a szülői házban írta meg „Nils Dobblare" című történelmi regényének első kéziratát. A Gernadt-féle kiadóvállalat csődjénél, mely vállalatnál alkalmazásban is állott, elvesztette anyai örökségét s e vállalatnál ösmerkedett meg nejével, a svéd írónővel, szül. Hagberg Emmy-vel. Nejének „Élve-halva" című munkájában talál csak a beavatott az író életére vonatkozólag némi utmutatást, ami saját munkáiból teljesen hiányzik. Ösmeretségük első ideje alatt írta "Az éden kertje" (1900) című munkáját és "Ábrahám áldozata" című könyvének honoráriumából mentek nászútra. Vissza