Az ébredők fénykora

Fülszöveg

A politika- és ideológiatörténeti kutatások a két világháború közötti időszak radikális jobboldali törekvéseit fő vonalaikban és összefüggéseikben nagyrészt tisztázták. Mégis úgy tűnik, hogy történetírásunk a negyedszázados ellenforradalmi konstrukció egyes periódusaiban a korabeli nemzetgyűlési viták, a sajtóanyagok, a felszabadulást követő népbírósági perek politikai következtetései, frazeológiai sajátosságai hatására túlhangsúlyozta a szélsőjobboldali egyesületek, pártok, asztaltársaságok időnkénti szerepét, miközben kevéssé elemezte politizálási módszereiket, változatos célkitűzéseiket, heterogén és igen mobil társadalmi összetételüket, s agresszív tetteiket. Az Ébredő Magyarok Egyesületének fénykorát vizsgáló egyesülettörténeti kismonográfia elsődleges levéltári források, a korabeli és a kései sajtótermékek kritikus felhasználásával arra igyekszik választ adni, hogy a korszak legszélsőségesebb szervezetének arculata miért változott meg Bethlen hatalomra jutását követően. A kormányzó, a mindenkori kormányok és a pretoriánus gárda szerepét betöltő egyesületek - élükön az ÉME és nemzetvédelmi csoportja - egymáshoz való viszonyát értékelve hézagpótló ismereteket nyújt a rendszer jellegéről folyó teoretikus vitához. Az ÉME első fél évtizedének objektív bemutatása lehetővé teszi annak érzékeltetését, hogy a konszolidáció folyamatát egyes politikai csoportosulások miképp kívánták elodázni, s ebben Horthy Miklós kezdeti kétszínű politikája mekkora szereppel bírt. Vissza