Az e-é-féle hangok állapota Cigánd mai nyelvjárásában

Előszó

"...A nyelvjáráskutató munka az elmúlt két évtizedben megizmosodott, tudományos tekintetben elmélyült, és jelentős eredményeket ért el. Ezeket az eredményeket a következőképpen csoportosíthatjuk:
a./ kialakult egy kellő finomságú, eléggé rugalmas, gyakorlatilag megfelelő és kielégítő hangjelölési rendszer,
b./ elkészült a szinte az egész magyar nyelvterületet átfogó, a kor tudományos színvonalán álló magyar nyelvatlasz, sőt e mellett folytak egyéb atlaszmunkálatok is;
c./ nagyobbrészt a nyelvatlasz anyagának eredményeire támaszkodva, kisebb részben attól függetlenül, több olyan elvi-módszertani munka látott napvilágot, amelyek a további kutatás eredményessége, tudományos színvonalának emelkedése szempontjából igen jelentősek; d./ erős lendületet vettek a táj szótári munkálatok
e./ megindult a nyelvjárási anyaggyűjtésnek az eddigieknél szélesebb keretek között, bizonyos fokig társadalmi alapon, nem szakképzett nyelvészek bevonásával történő végeztetése." - így foglalja össze Imre Samu a nyelvjáráskutatásban az ötvenes évektől a hetvenes évekig végbement fejlődést.
A fenti sorok megjelenése óta eltelt néhány esztendőben lényeges változás nem történt - kisebb résztanulmányok mellett megjelent Imre Samu Felsőőri tájszótára, elsősorban a romániai magyar nyelvjárásokkal foglalkozó monográfiák készültek, folynak a tájszótár munkálatai.
A magyar nyelvjáráskutatás múltjában és jelenében is elsősorban hangtani és lexikai, részben alaktani tárgyú. Gyakran hangzik el az egyoldalúság vádja dialektológiánkkal szemben a túlzottan hangtan-központú vizsgálódások nagy száma miatt. Vissza