Az autonom mozgásmód vizsgálata

Előszó

Részlet a könyvből:

A PROBLÉMA KERETE.
A mozgás vizsgálatok jelentősége.

Mozgásaink lélektanilag tekintve egyrészt a külső cselekvések végrehajtásánál szerepelnek, másrészt kifejezéshordozók, azaz értesítenek a másik ember pillanatnyi állapotáról, esetleg állandóbb jellemvonásairól s így jövő magatartásairól is útbaigazítanak. A végrehajtó mozgásokat azonban ugyanaz a személy hajtja végre, mint a tulajdonképpeni kifejezőmozgásokat, ezért előtérbe lép a kérdés, hogy vájjon nem minden mozgás egyszersmind kifejezéshordozó is. Erre a kérdésre igennel kell felelnünk, sőt könnyű belátni, hogy a mozgásból a személynek a mozgással távolabbi kapcsolatban álló tulajdonságaira is lehet következtetni. Ha a hanglejtést is a mozgásokhoz soroljuk, mondhatjuk, hogy csak a mozgások és a mozgások eredményei, a tartások, hozzászámítva ezek rögzített képeit (kézírás, mozgófénykép stb.) a közvetlen kifejezéshordozók.
A kifejezőmozgások és tartások jelentését a legnagyobb érzékenységgel fogjuk fel. Ellenben nem világos fogalmilag, hogy általában a mozgás egyes jegyei a személyiség minő tulajdonságaival állnak közvetlen, esetleg szimptomatikus kapcsolatban. Mozgásaink kifejezéstartalmi vizsgálata eddig túlságosan spekulatíve vagy általános, nem rendszeres tapasztalatok alapján történt. Így pl. Klages a dőlt írásban az érzelem elsőbbségét látja az értelemmel szemben, amit a grafológusok félszázados ilynemű tapasztalatával igazol. Hiányzik azonban e szimptomatikus jelek értelmezésének szabatos alapvetése. Vissza