Fülszöveg
Geert egész élete a fogantatás pillanatától kezdó'dó'en nem a leghagyományosabb mederben zajlik. Édesanyja egyedül neveli ó't, és az anyuka munkahelyének, a senkinek nem kelló' hagyatékokat kiárusító adományboltnak a hátsó traktusában laknak. Geert számára a sok lom jelenti az igazi világot. Éjszakákat tölt el itt bütykölgetve. Egy nap ráakad egy törött Stradi-vari-hegedűre és mellette a hegedű hangját rögzítő felvételre. A zene hatására a raktári kanapék faanyagát felhasználva először kipótolja a repedéseket a hegedű testén, majd pontos másolatok elkészítéséhez fog. Hegedűkészítőként meggazdagszik, és végre saját házat vehet. Itt azonban egy újabb abszurd helyzettel szembesül. Hiába próbál megszabadulni elődje posta-galambjától, az természetéből adódóan mindig visszatér hozzá. A galambnak különös ismeretségeket és egészen groteszk kalandokat köszönhet, hogy végül az olvasóval együtt belássa, a bennünket körülvevő világ - akárcsak ő maga - nem is olyan fura, sokkal inkább...
Tovább
Fülszöveg
Geert egész élete a fogantatás pillanatától kezdó'dó'en nem a leghagyományosabb mederben zajlik. Édesanyja egyedül neveli ó't, és az anyuka munkahelyének, a senkinek nem kelló' hagyatékokat kiárusító adományboltnak a hátsó traktusában laknak. Geert számára a sok lom jelenti az igazi világot. Éjszakákat tölt el itt bütykölgetve. Egy nap ráakad egy törött Stradi-vari-hegedűre és mellette a hegedű hangját rögzítő felvételre. A zene hatására a raktári kanapék faanyagát felhasználva először kipótolja a repedéseket a hegedű testén, majd pontos másolatok elkészítéséhez fog. Hegedűkészítőként meggazdagszik, és végre saját házat vehet. Itt azonban egy újabb abszurd helyzettel szembesül. Hiába próbál megszabadulni elődje posta-galambjától, az természetéből adódóan mindig visszatér hozzá. A galambnak különös ismeretségeket és egészen groteszk kalandokat köszönhet, hogy végül az olvasóval együtt belássa, a bennünket körülvevő világ - akárcsak ő maga - nem is olyan fura, sokkal inkább csodálatosan és szerethetően különleges.
„Ahogy a szavak összeköthetik egymással az embereket, úgy köthetik össze a gépeket a kábelek."
„Egy darab fa a művészet kegyelméből hegedűvé változik, a hegedű lélekké, az ujjak érintése szárnyalássá - gondolta Geert."
„Ahogy közeledett a lány felé, Geert egyre idegesebb lett, szorongott, hogy esetleg neki talál menni. Tudni akarta a kettejük közti távolságot, és hogy hány lépés, amíg odaér hozzá, hogy tudja, mikor álljon meg és milyen nagyokat kell lépnie. Megnézte magának a lány cipőjét, kimérte,a távolságot, és leszegett fejjel elindult. A megfelelőnek érzett helyen megállt, és kinyújtotta a kezét. Még egy nagyon kicsi hiányzott, erre tett még egy lépést, és kezet nyújtott a lánynak.
- Elnézést, kicsit elszámítottam magam -mondta.
- Tessék?
- Semmi.
Úgy gondolta, hülyeség volna elmesélni neki,
hogy nem jött ki a lépésszám."
Vissza